:: 3-as szoba

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Pént. Ápr. 20, 2012 5:32 am

...Lamia

Miért is vagyok itt? Los Angeles napsütéses utcáit kéne járnom, szebbnél- szebb, csokoládébarna bőrű, gyönyörű formás lányokkal kéne flörtölnöm. Vagyonos befektetőkkel kéne ebédelnem. Élveznem kéne a hőséget, a pálmafákat. Éjjel a bárokat, szórakozóhelyeket kéne járnom, ismét csak a lányok után kajtatva. Újabb és újabb áldozatokat kéne becsábítanom a lakosztályom hatalmas francia ágyába. Erre én, hajnali két órakor felkerekedek, felpattanok az első utamba kerülő francia járatra és ide, Párizsba repülök, otthagyva csapot- papot. Miért? Miért tettem ezt, egy megmagyarázhatatlan első felinduláson alapuló, öt órája még teljesen ésszerű döntésre alapozva? Pusztán egy rossz álom miatt? Csak nem? Kezdi kikezdeni az elmém a szentimentalizmus? Kezdem elveszteni a fonalat, és az irányítást magam felett.
Szóval ahelyett, hogy a dögös amerikai fiatalságot bolondítanám, inkább itt rohadok Párizsban. Egy kávézóban a sanzelizé-n, egy tiszta feketét kortyolgatva. Nem is annyira a szex hajtott. Sosem az késztet arra, hogy szaporítsam látogatásaim számát a piros lámpás negyed egyik legnevesebb negyedében, de valami mindig visszahúzott. Ne kérdezd mi az, mert ezen kérdés megválaszolásával magam is küszködök. Időről időre. Ahogy az a napi harc is megnehezíti az életem, amit azzal a kísérteties erővel vívok, ami mindig arra buzdít, hogy keressem fel, csak egy picit ,egy órácskára... de nem engedek neki. Nem tehetem meg, hiszen az órából éjszaka lesz, és én ott ragadok, nehezen szabadítva ki magam Lamia mellől. Mert bizony, ő az, aki ezzel keseríti meg a mindennapjaimat. Szörnyű nőszemély, nem is kedvelem igazán. És ezt az álláspontom tartom is, egészen addig a pillanatig, amíg meglátom abban a könnyű lenge köntösében... Flúgos vagyok.
Fene tudja miért és hogyan sikerült ekkora hatást gyakorolnia rám. Egyszerűen csak van és kész, én meg nem tudok semmit kezdeni vele. Vagy elfogadom, vagy beleőrülök. És én erősen közelítek az utóbbi állapot felé. Mert nem fogok beletörődni abba, hogy egy párizsi prostiba szerettem bele. Beleszeretni? Szerelmesnek lenni? Ugyan. Ez, tőlem, Graham Bartolone-től ez mélyen távol áll. De mindegy. A szex az csak szex. Neki is, és nekem is. Ez a gondolat végre könnyít valamit a lelkemen. Közöttünk a kapcsolat csak ennyit fed le. Jövök, rövid csevej, még rövidebb előjáték, szex, kevés pihi és megyek is. Ennyi. Néha kicsit több. Amikor tovább maradok, de régen volt már, hogy szinte egész éjszakára kisajátítottam volna magamnak Lamiát. Mikor is találkoztunk mi utoljára? Három hete voltunk együtt. De két hete is összefutottunk, csak akkor valaki mást kértem a Madamme-től. Tudni akartam, hogy miatta érzem furán magam, vagy a hely légköre teszi ezt... és a válasznak nem örültem.
Észre sem vettem, de már a bejárat előtt tébláboltam. Megnéztem a telefonom kijelzőjét. Hét óra. Máris. Alig sötétedik. A nap lassan vonul le a boltozatról, itt- ott vörösre festve az kékséget. Az első, sietős vendégek most érkeznek csak meg. Olyanok, akik nagyon kiéhezettek, és nem tudnak várni kilencig, amikor az igazi törzsvendégek megérkeznek. Rám ez nem igaz. Csupán sietős a dolgom. Nem akarom túlzottan elhúzni a találkát, hiszen már említettem korábban van dolgom is. Párizs nem szerepelt a tervben. Mégis itt vagyok. A hülyeségem miatt.
Beléptem, és a Madamme kellemes mosolyt varázsolva lépett hozzám.
- Jessica lesz ismét a....?- kezdte egyből a kérdést, de egy elutasító fejrázással belé fojtottam a szót.
- Nem. Most Lamia...- ejtettem ki halkan a szavakat. Sikerült palástolnom, hogy mennyire feszült vagyok. Hála a jóságos... A hölgy kezébe nyomtam a kártyám ,és elindultam a szokásos szobánk felé. Az első alkalom óta mindig itt találkozunk. Kíváncsi leszek milyen lesz őt újra látni. Három hét után. Vajon tudja, hogy azóta már voltam itt egyszer? Egész biztosan. Ez egy olyan közösségnek tűnik, ahol nincsenek titkok. Mi lesz a reakciója? Bár...mit idegeskedek ennyit? A mi kapcsolatunk nincs abban a régióban, hogy elfogadott lenne az ilyen gondolat. Csak szex, és más semmi. Nem stresszelni jöttem. Az ajtónak háttal, csendesen nézelődve, türelmesen várakoztam. Érdekes. Régóta járok ide, mégsem vettem jobban szemügyre a szobát. Pedig viszonylag kellemes a hangulathoz illő, a rendeltetésének tökéletesen megfelelő.... de nem volt időm tovább töprengeni. Nyílt ajtó, és hallottam Lamiát halk léptekkel besurranni. Arcomra halvány mosoly kúszott, de nem fordultam meg. Mi lesz most...?

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Pént. Ápr. 20, 2012 6:47 am

Graham...

Megdermedek, amikor a Madamme kimondja, hogy kihez kell bemennem. Csak bámulok rá, mintha lefagytam volna és nem mozdulok meg. Kizárt dolog, hogy én bemenjek hozzá, nem, kérje megint azt a Jessicat, akit én nem szeretek, mert én nem fogok abba a szobába többé bemenni. Szánalmas vagy nem szánalmas, csak felkavarna, ha ismét le kellene vele feküdnöm. Ritkán jár hozzám és bár csak egy kuncsaft, azért szíven ütött, hogy amikor legutóbb itt volt, nem engem kért. Mondjuk benn sem voltam, mert akkor volt a havi bajom, de azért nah, ezt ő nem tudhatta. Másik lányt kért és ezzel azt jelezte nekem, hogy nem vagyok elég jó neki. Bár már régóta járt hozzám, mintha megunt volna, vagy nem tudom, egyszerűen lecserélt valaki másra. Erre ma idejön, ilyen korán, mert hozzá teszem, még nem is vagyok "szolgálatba", és közli a Madammel, hogy neki én kellek. Tudtam, hogy ma nem kellett volna bejönnöm dolgozni. Úgy éreztem, hogy rossz estém lesz, abból, ahogy anyuval beszéltem telefonon. Kérdezte, hogy mi a tervem estére, én meg azt hazudtam, hogy pihizek, mert az egyetem kikészít. Na tessék, most azért büntetnek az égiek, mert hazudtam neki. Kezeimmel végigsimítok a köntöspántján és közben azon kattogok, hogy mit is mondhatnék a nőnek. Talán csak szólnom kellene, hogy nem fog menni, vagy mondjuk hirtelen rosszul lehetnék. Gyávaság lenne, beismerem, de nem tudom, hogy tényleg akarom-e ezt az estét. Köhentek egyet, majd elnézek a Madamme mögé, ahol már a csajok iszogatnak a pasikkal. Ez a munkám és én nem mondhatok nemet, csak azért, mert Monsieur Bartolone az, aki igényt tart a szolgáltatásaimra. Most nem futamodhatok meg. Rosszul esett, hogy nem engem választott a múltkor, de nem fogom kimutatni, mert nem fogom csak úgy feladni a női büszkeségemet. Én Lamia vagyok, a bordélyház egyik drága kincse, és ez nem véletlen. Két hete Jessica kellett neki? Nos, akkor ma éjjel megmutatom, hogy a múltkor miből maradt ki...
- Rendben Madamme, máris megyek, csak felrakok még egy kis pírt!
Kedvesen mosolygok, mint aki már megbékélt a helyzettel, aztán meg hátat fordítok neki és visszamegyek az öltözőkbe. Nah, akkor most van körülbelül három percem, hogy kitaláljam, hogy mi legyen. Még sosem pánikoltam ennyire egy kliens előtt, pedig már jó ideje benne vagyok a szakmába. Három hete volt nálam utoljára és akkor olyan kellemesen voltunk el, nem volt semmi extra durvulás és én is kimondottan élveztem. Biztos vagyok benne, hogy most más lesz. Odasietek a táskámhoz és megnézem, hogy mennyi az idő. Azok közé a férfiak közé tartozik, akik szeretnek hosszan ellenni, bár néha az előjáték kevés, szóval most sem fogok szabadulni éjfél előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül három órát leszek vele, ez idő alatt kell azt mutatnom, hogy nem bántott meg. Egyébként én sosem mutatom ki, ha megbántanak, most miért tenném? A legtöbb pasi, aki idejár, minden héten más lányt kér és az nem bánt meg. Ezt azonban mégis zokon vettem és ez a legelkeserítőbb. A táskámhoz sietek és gyorsan előkotrom a rúzsomat. Tükör nélkül húzom végig kétszer a felső ajkaimon, majd összecuppantom, visszadobom a kis Dolce&Gabbana darabot és felállok. Szerintem Jessica amúgy tök átlagos, ha az utcán sétálna, senki sem mondaná meg, hogy kurva. Én néha akaratlanul is annak tűnők, az emberek szeretnek külsőre ítélkezni. Mivel tényleg az vagyok, így nem különösen izgat a dolog, az viszont idegesít, hogy ennyire ez a Jessica kellett neki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ők ketten mit is tettek két hete. Nekem mindenképpen jobbnak kell nála lennem. Mint már mondtam, megmutatom az úrnak, hogy miért engem kérjen következőre és ne azt a csajt. Végigsimítok a köntösömön, beletúrok a hajamba és végül rászánom magam, hogy tükörbe nézzek. Igen, jó leszek így, most már végre rászánhatom magam az indulásra. Nem nézek a többi csajra, azokra sem, akikkel már váltottam pár szót életemben, inkább csak kiviharzok és meg sem állok a szokásos szobáig. A folyosón végig azon izgulok, hogy vajon a szobában, mit csinálhat. Egész biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül van ma itt. Nem jár hozzánk gyakran, csak havi egyszer-kétszer és olyankor is inkább bunkó, mint kedves. Viszont ha valaki, hát ő biztosan szuper az ágyban. Megállok az ajtó előtt, sóhajtok egyet, majd magabiztosan kinyitom az ajtót. Magassarkúm csak úgy kopog, amikor belépek és tudom, hogy rájött, hogy megjöttem, azonban nem fordul meg, nem néz rám. Valahogy sejtettem, hogy még ezt a fáradtságot sem veszi. Én félek attól, hogy ismét vele kell lennem, ő meg rám sem néz, nos, ígéretes kezdet, nemde?
- Monsieur, állok szolgálatára ma éjjel.
Olyan tökéletesen ejtettem ki a szavakat a számon, hogy simán elmehettem volna színésznőnek. Egyáltalán nem volt érezhető a hangomon, hogy fel fogok robbanni, annyira ideges vagyok és ez a jó. Graham nem veheti észre, hogy valami van velem, hogy nem csak a szokásos ügyfelet látom benne és hogy haragszom rá. De harag csak ott lehet, ahol törődés is van... Valahol mélyen valami motoszkál bennem. Elég pocsék érzés, de tudom, hogy le tudom küzdeni. Csak tovább kell lépnem azon, hogy két hete mással volt. Ennyi. Aztán akkor tényleg elég jól mulathatunk. Közelebb lépek hozzá, de nem érintem meg. Sajnos, még magassarkúban is alacsony vagyok, szó szerint fel kell majd rá néznem, ha megfordul. Addig meg csak várok. Elvégre körülbelül három óránk van. Csak történik majd valami.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Pént. Ápr. 20, 2012 7:30 am

...Lamia

Nem tudom mire számítsak ma. Gondolom hiába is várnék rá, nem fogok semmilyen érzelmet kicsikarni belőle, Jessicával kapcsolatban. Ha tudnám, vagy ha látnám, ha sejteném legalább egy egész kicsit, hogy bántotta...de nem, Hülyeség lenne ilyesmit kérnem tőle, hiszen az ügyfél az ügyfél. És ennél komolyabb szintre sosem lépett, és nem is fog lépni a kapcsolatunk. Talán egy hangyányit sajnálom, de nincs okom képzelegni a szexen kívül másról is. Sosem mutattam neki, hogy mást jelentene, ő sem jelzett semmit. Nem is ismerjük egymást. Semennyire. Persze az a tény, hogy időről időre lefekszünk egymással már önmagában egy bizonyos fokú bizalmat feltételez köztünk, de ennél mélyebbre nem mehetünk.
Türelmesen, zsebre dugott kézzel vártam a nőre. Fura mód nem pergettem le a fejemben a következő pár óra eseményeit, nem hergeltem bele magam túlzottan a helyzetbe. Szóval viszonylagos nyugalommal nézelődtem. Majd felhevít más. Elvégre ez a dolga, és már csak magamat árultam volna el, ha már kanosan toporogva meredek az ajtóra. Türelem Graham.
És végre megérkezett. Léptei puhán koppantak a padlón, majd a vastag szőnyeg még inkább tompította a zajokat. Töprengő arckifejezéssel, egy vigyort elfojtva próbáltam félresöpörni azokat a gondolatokat, amik most hirtelen mint a sortűz megsorjáztak. Vajon a falak hangszigetelve vannak? Gondolom. Ide már nem szűrődött be a külső termek zaja, zenéje. Ez megnyugtatott. Nem is tudom miért. De itt végre egyedül lehetek. Illetve másod magamban. De Lamia most nem számít.
De egy pillanatra megdermedtem. A hangszín, a szavak, az elővigyázatos, óvatos megszólalás. Egy egészen rövid, egy másodperc töredékig megütközve néztem rá. Halványan elmosolyodtam és felvontam a szemöldököm. Próbáltam valamit leolvasni a mozdulatairól, a szeméből, de az arca szinte közömbösen csukódott rá gondolataira. Na tessék. Mi történt itt? Na nem vártam semmiféle nagy nyakba borulást, de általában amikor hosszú idő után találkozunk, legalább valami minimális örömet fel tudok fedezni a tekintetében vagy a hangjában. Most még ez sincs. Nahát. Tökéletesen el tudja rejteni azt, ami van, de nem tudja meg játszani azt, ami nincs. És sajnos nem tudom mire vélni a dolgot.
- Szia Lamia.- köszöntem neki csendesen.- Hogy vagy ma?- kérdeztem, és a hangomra erőltettem egy halk, de érthető, tartózkodó de mégis érdeklődő hangsúlyt.
- És mi ez a mesterkélt szóhasználat? Tudod. Csak lazán, nyugodtan. Nem műteni foglak.- rántottam meg a vállam és végre teljesen felé fordultam. Újra vetettem rá egy fürkész pillantást. Hát akkor... lépjünk túl ezen is. Felemeltem a karom, és finoman végig simítottam az arcán, a haján és az oldalán. Észvesztően nézett ki.
- Szóval mihez lenne most kedved?- kérdeztem kíváncsian és a derekát átölelve közelebb húztam magamhoz. Ezzel a kérdéssel egyszersmind félig-meddig átadtam neki az irányítást is, hiszen mivel elhatározás nélkül érkeztem ide, nem is olyan fontos nekem mivel ütjük el az együtt töltött időt. Csak legyen valami. Valami más. Mutasson valami újat. Jessica után, ez a minimum. Nem hiszem hogy a lány törzsvendége maradok. Többet beszélt mint kéne, és amúgy is...De mindegy.
Kutatón merültem el a szemeiben. Csak ki tudok sajtolni valami információt. Mert valami más lett most. De hogy miben, azt nem tudnám megmondani. Talán ha szentimentalizmusból egy kanállal több szorul belém, akkor meg tudnám mondani. De így, vakon tapogatózom. Sóhajtva pillantottam fel a plafonra, és hajoltam közelebb hozzá. Egészen az ajkához, de nem csókoltam meg. Hanem inkább a nyakát vettem kezelésbe. Pár apróbb puszi után sem szakadtam el onnan. Lehajtott fejjel szívtam magamba finom virág illatát. Hosszú percekig maradtam így, és nézzen furának, vagy teljesen őrültnek, de azt hiszem Lami újra itt marad egész éjjel, velem együtt.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Pént. Ápr. 20, 2012 8:06 am

Graham...

Meglepett az, hogy mennyire laza, bár azért egy picikét sejtettem, hogy semmit sem változott az elmúlt pár hétben. Én próbáltam komoly maradni, tartani magamat ahhoz, hogy dolgozom és hogy bármennyire is mondanám inkább azt neki, hogy szia, nem tehetem, mert ő a vendég és nálunk, akármennyire is hihetetlen, az első az ügyfél. Ő azonban megnehezítette a dolgomat és ezért hirtelen még jobban megharagudtam rá. Lehetne mondjuk az, hogy egyszerűen csak elmondja, hogy ma mit akar tenni, jól megdug, aztán meg elmegy és nem beszélünk semmit. Ilyen általában a bordélyház, ebből áll. Nem pedig olyanokból, mint amilyen ő. Idegesít, hogy azt hiszi, hogy ennyire érti a helyzetet. Igazából fogalma sincs arról, hogy hogyan érzek, ezért nem értheti meg, hogy miért a hivatalos formát választottam, a barátságos helyett. Nem akarom, hogy a barátom legyen, mert aztán következőre megint jön és beválaszt valami más csajt, én meg kikészülök ismét. Ezt akarom elkerülni. Soha többé nem akarom közel engedni a lelkemhez. Galádnak érzem magam, amiért ezt a múltkor megtettem, és leginkább magamra haragszom. Megálltam a háta mögött és nem mozdultam meg. Nem néztem senki másra, csak rá. Köszönt nekem és tetszett a hangja, szinte ezer éve már, hogy hallottam. Nem értem, hogy miért kíváncsi arra, hogy hogy vagyok. Itt nem az számít, hogy én mit érzek, hanem az, hogy ő mit érez, de ezt pontosan jól tudja. Nem fogok felelni rá, hagyom, hogy tovább beszéljen. Kit érdekel, hogy hogyan érzem magam? Amikor ezt a kérdést az ember felteszi, igazából nem gondolja komolyan, csak udvariasságból teszi. Ezért nem fogom én feltenni neki. Bár, azért kicsit érdekel, hogy miért pont ma jött el, vagy hogy miért engem kért és miért Jessicat a múltkor, de nem fogok rákérdezni. Én itt a munkás vagyok, ő pedig az ügyfél. Nekem az ő kedvében kell járnom. Bármennyire is nagyszájú vagyok, ma vissza kell fognom magam. Megengedem neki, hogy sokat beszéljen, hogy mindent megjegyezzen nekem, hogy elmondja a véleményét rólam és a munkámról, hagyom, hogy azt tegye, amit csak akar, hiszen ezért fizet. Azonban mégis meggondolom magam és arra az elhatározásra jutok, hogy talán valamit mondanom kéne, főleg erre a műtős megjegyzésére. A mesterkélt szóhasználat a hivatalos szóhasználat, amire lehet, hogy ő már nem is emlékszik, de tudom, hogy anno, mi is ezzel kezdtünk. Nem akarok neki visszaszólni, mert tudom, hogy úgyis valami ostobaságot mondanék és nem akarok totál butának tűnni. Azok, akik a szexiparban dolgoznak, néha lenézett emberek, azt hiszik, hogy nem okosak, hogy ezért lettek azok, amik, de én tudom, hogy van, amihez értek. Abban is biztos vagyok, hogy Graham tudja, hogy nem vagyok totál hülye. Biztos, ami biztos, befogom a szám és ezt a mondatot és kérdést is elengedem, szerintem lesz még pár csípős megjegyzése. És akkor....megfordult teljesen, én pedig majdnem szívrohamot kaptam. Emlékeimben élénken megvan, hogy milyen vele szeretkezni, hogy milyen az érintése, hogy milyen a csókja. Legalábbis a három hete történt utolsó van meg. Azóta mintha még jóképűbb lett volna. Mélyen a szemébe fúrtam a tekintetem és azt hittem, hogy el fogok veszni. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Hirtelen beugrott minden, mintha csak tegnap lett volna. A legutolsó alkalom, hogy itt volt, régen volt már, ám nagyon maradandó. Azóta semmit sem változott, csak a többi fura pasihoz képest, na jó, igazából minden pasihoz képest, egy isten. Szó szerint. Aztán még hozzám is ért és azt hittem, hogy ott fogok elélvezni. Még soha nem történt velem ilyesmi. Tudtam, hogy nem szabadna ma dolgoznom, éreztem, hogy valami extra fog ma történni, pedig még csak babonás sem vagyok. Graham látogatása teljesen felborította az életemet és ez nem Jessica miatt van. Ez azért van, mert ő olyan pasi, akivel az ember nem csak szexelni, hanem úgy együtt lenne, mint a normális emberek. Megfogott a pillantásával, az érintésével, teljesen megbabonázott és amikor csak látom, úgy érzem, hogy végem. Vicces, hogy most ezt gondolom, amikor nem is olyan régen, még passzív voltam vele kapcsolatban. Csakhogy annyira felbolygatta a világomat, hogy a változás mindenemre hatással van. Úgy érzem, most éppen, hogy többé nem leszek képes arra, hogy más pasival is élvezzem a szexet és hogy más pasi által felizguljak. Szerintem még soha életemben nem kívántam ennyire a szexet, mint most, pedig párszor már kiéheztettek életem során. A bőre puha volt, pedig férfi, és mindenemet simogatta. A köntösöm ugyan ott volt, elválasztónak, de tudtam, hogy hamarosan lekerül rólam és a csupasz bőrömet fogja érinteni. Aztán feltette azt a kérdést. Először azt gondoltam, hogy erre sem felelek, aztán rávettem magam, hogy végre, valahára válaszoljak. Bátor mondat volt, tudom jól, főleg egy ilyen vad pasinál, de úgy éreztem, hogy ma éjjel tényleg nincsenek határok.
- Bármihez.
Halkan, szinte suttogva, csak ennyit mondtam és tudtam, hogy nem fogunk már többet beszélni. Itt már feleslegesek a szavak. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, aztán minden más lett, de csak jobb. A nyakam, mint szinte mindenkinek, érzékeny területem és ha az puszilgatják, nagyon fel tudnak izgatni. Graham ezt nyilvánvalóan tudja is, ezért csinálja, ismer már engem annyira, hogy tudja, hogy ez tökéletes kezdet. Csakhogy nekem nem ez kell. Én nem ezt akarom most. Én többet akarok, én mindent akarok. Nem érem be ennyivel. Az egyik lábammal hátralépek és a súlyomat arra helyezem, így tökéletesen el tudom húzni a nyakamat, ám mielőtt azt hinné, hogy itt végeztünk, rávetem magam az ajkaira és vadul csókolni kezdem, miközben a karjaimat a nyaka köré fonom és a testemet az övéhez szorítom.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Pént. Ápr. 20, 2012 9:10 am

...Lamia

A tényt, a téveszmét ,hogy egyszer majd megértem a nőket, hogy majd én is olyan biztos határozottsággal fogok lavírozni az érzelmek tengerszerű labirintusában, már régen eleresztettem. Öt éve. Azóta, hogy már nem gondolok a komoly kapcsolatokra, hogy nem stresszelem magam a magánéletem sivársága miatt, sokkal könnyebb és nyugodtabb az életem. Végre nincsenek olyan vágyaim amikről tudom nagyon jól, hogy soha a büdös életben nem fogom valóra váltani. Amiknek nem csak hogy értelmük, de még hasznuk sincs. Már jó régóta nem tudom elképzelni magam, hogy egy csodás lánnyal kézen fogva sétálok majd az ábrándos platánsoron, a Szajna partján. Már nem peregnek képek a szemem előtt egy lehetséges családról, aminek én leszek a feje, már nincs sem esküvő, sem gyerek. Csak én vagyok...
Erre megjelenik Lamia, és ezt a teljesen elégedett életritmust felborítja. Két vagy három alkalom elég volt, ehhez. Először csak az tűnt fel mennyire élvezem vele a szexet. Aztán, néha amikor pár órával tovább maradtam, mert szét voltam csúszva valamiért, amikor az ágyban feküdtünk mind a ketten, amikor már túl voltunk a testiségeken, akkor kezdődött. Megfogott benne valami apróság, nem is tudom mi, de akkor sem beszélgettünk túlzottan sokat. De élveztem. néha jobb volt, vagy többet jelentett mint a szex maga. Aztán ahogy időm engedte egyre gyakrabban, bizonyos rendszerességgel látogattam meg. És ennyi elég is volt. Nem kellett több, éppen annyi, hogy találkozzunk néha. De aztán amikor ténylegesen felmerült az arca, ráadásul Tessáéval párhuzamosan, az is összekavart mindent. Már régen nem tudom eldönteni mit érzek, szóval csak a szex maradt, ez tudja tisztázni a dolgokat. Tiszta és egyenes.
Felvont szemöldökkel meredtem a szemeibe. Nem válaszol, egyik szavamra, kérdésemre válaszol, vagy vág vissza. Jessica előtt nem hagyta volna szó nélkül a mondandóm. Na mindegy. Gondolom nincs nagy jelentősége, de azért feltűnt. A múltkori alkalom is fura volt, de ez a mostani egyenesen bizarr. És még csak le sem feküdtünk. Még nem is értem hozzá igazán, de már érzem, hogy kívánom őt, és bármi történjék is, de meg akarom magamnak szerezni. Önző vagyok. De az önző pasik tudják csak értékelni (szeretni???) igazán a nőket. Szóval ott tartunk, hogy kanos vagyok, holott két perce, mikor belépett, és háttal álltam neki, és nem találkozott a pillantásunk még halálos nyugalommal merengtem. De most beborította a fejem az a szokásos halvány köd, valami súlyos függöny az agyamra nehezedett, és nem tudok tisztán gondolkodni. Sem másra, de pláne nem Lamira. Utálom ezt az érzést, de ugyanakkor imádom is, mert rettenetesen izgat. A vonalai, amik sejtelmesen rajzolódnak ki köntöse alatt, az alakja, a pillantása, a kellemesen telt ajka, amik csak arra várnak, hogy belecsókoljak, és a bőre, a teste ami csak rám vár. Egy pillanatra megremegtem az izgalomtól.
Mégis visszafogom magam. Ne ugorjunk egyből bele a dolgokba, mert, habár rajongok az in medias res kezdésért, siettetni sem akarok semmit. Ezt most el akarom nyújtani, minden percét ki akarom élvezni és meg akarom tölteni. Szóval figyelmes leszek. Igen, ezt akartam mondani. Unom már a felületes durr bele dolgokat. Most tényleg minden más lesz. Jó...majdnem minden.
- Kis mohó.- vigyorodtam el, és ajkaim erőszakosabban tapadtak nyakára. De ő nem hagyta magát. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, és vártam. Na? De a válasz hamar megérkezett. Megtörtént a nagy összeborulás, és végre egymást csókoltuk. Illetve ő engem. Én csak viszonoztam ezt, miközben a kezeim továbbhaladtak útjukon, végig a hátán, le a köntösének övéit. Finoman lefejtettem róla a zavaró ruhadarabot, majd ismét közel húztam magamhoz.
Ez a fogjuk vissza magunkat dolog nem is megy olyan könnyen. Ezt mát csak onnan is tudom, hogy csókom, amivel letámadtam, heves volt, követelőző, és kezem is erősen markolt a fenekébe. Már meg sem próbáltam csillapítani az egyre nagyobb rohamokban rám törő vágyat, és ez igazából szemmel látható nyomokat is hagyott rajtam. Példának okáért álltam mint a cövek...illetve csak majdnem, de ez nem számít. Két csók között, a karjaimba kaptam, és elvontattam egyenesen az ágyig, ahol finoman lefektettem, és a feje felett megtámaszkodva folytattam ott, ahol nem is olyan rég megszakított. Végig csókoltam a nyakát, a kulcscsontját, a vállát, majd visszatértem az ajkaihoz...

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Szomb. Ápr. 21, 2012 12:38 am

Graham...

Még szinte semmit sem csináltunk, mégis úgy érzem, hogy ha nem kapom meg, fel fogok robbanni. Kevés olyan pasival van dolgom, aki nem csak szexi, hanem még teljesen magába is tud bolondítani. Olyan vagyok, mint egy idióta kislány, izgulok és aggódom. Nem is ismerek magamra. A helyzetünk elég érdekes, mintha nem is dolgoznék, hanem csak úgy, szeretkeznék valakivel, akivel tényleg akarok. Nem szabadna ezt így gondolnom. Graham az egyik ügyfelem, egy törzsvendég, aki havi egyszer meglátogat, ha éppen ráér. Nem várnom kellene rá, hanem csak a munkát és a hasznot látnom benne. A dolgok teljesen a feje tetejére álltak és már fogalmam sincs, hogy mit érzek és hogy mit gondolok. Tombolok és haragszom, de vágyom rá és akarom. Bonyolult helyzet.
Karjaimat picikét elhúzom, miközben tovább csókolom, hogy a köntösömet simán ledobhassam. Segít nekem ebben és ezért hálás vagyok, mert tuti, hogy egyedül nem tudtam volna levenni, hiszen annyira lefoglal más. Miután meg van a köntösöm, visszatérek a csókhoz, de közben azon ügyködöm, hogy kibújhassak a cipőmből. A magassarkú már feleslegessé vált, kicsit szembetűnő lesz majd a különbség kettőnk között, de majd lábujjhegyre állok, meg amúgy is, remélem, hogy hamarosan az ágyra tévedünk. A köntösöm ledobása után, még hevesebben tapadtunk egymásra és én élveztem ennek minden egyes másodpercét. Hirtelen eszembe jutott, hogy milyen is volt az-az utolsó alkalmunk és hogy ott hasonlóan voltunk. Talán ezért választotta a múltkor Jessicat. Valószínűleg valami másra vágyott és nem erre.
Kezdem legyőzni magamban az ellenszenvet az iránt a lány iránt. Lehet, hogy ha a múltkor nem feküdtek volna le, most mi sem tartanánk itt. Először persze, én is mindent összegondoltam, de most már sikerült teljesen túl tennem magam rajta és csak arra tudok gondolni, hogy ma éjszaka Graham az enyém lesz és én az övé. Már nem is azt mondom, hogy három óráig, mert érzem, hogy sokkal több ideig. Nálunk, itt, a bordélyban, már egy óra is rettenetesen drága, de tudom, hogy Graham úgy gondolja, hogy megéri és ez büszkeséggel tölt el. Emlékszem arra, hogy a dolgok elején, mennyire nem bíztam magamban és hogy nem hittem a klienseknek. Senki sem nézné ki belőlem, hogy egykor nekem is voltak önértékelési problémáim, pedig elég rendesen küzdöttem magammal. Mostanra azonban már szerencsére semmi bajom sincs azzal, ha le kell vetkőznöm, sőt, szívesen teszem, nincs mit szégyellnem. A munkám miatt sok olyat is meg kell tennem, amit úgy egyébként nem tennék, például sosem táncolnék egy férfinek meztelenül, de ha éppen még fizetnek is érte, akkor azért meggondolom. A lényeg, hogy a munkám kilencvenkilenc százalékában meztelenül kell, hogy legyek, ezért, még régen sokat edzettem, meg napoztam, hogy a férfiak nagyon vonzónak találjanak. Ma már csak bóknak veszem, ha valaki megdicsér. A legjobb, ha valaki nem szóval, hanem érintéssel fejezi ki a csodálatát.
Aztán minden felgyorsult. Ha én mohó vagyok, akkor ő mi? Sejtettem, hogy ez is csak egy kis csípős megjegyzése és valójában ő is a lényegre szeretne térni, csak nem tette szóvá. A szavak végképp feleslegessé váltak. A tettek számítottak csak igazán. Az ágyra feküdtem, már cipő és köntös nélkül, és hagytam, hogy finoman rám feküdjön, és úgy folytassunk mindent. Ez tipikus előjátéka a szerelmeseknek, de nem nekünk. Mi nem fekszünk és csókolózunk. Ilyet nem igazán teszünk. Általában, a bordélyban, az emberek nem szeretkeznek, hanem kefélnek. Kizárják az érzelmeket és az élvezeteket hajszolják. Mi most éppen ezt cáfoljuk meg. Kicsit hasonlítunk két kezdő tinire, akik nem tudják, hogy mi a következő dolog és ez idegesít. Ezért csak egy picikét hagyom, hogy csókolgasson, meg hogy simogasson, aztán ficánkolni kezdek és megfordulok úgy, hogy én legyek felül. Olyan, mintha szexelnénk, de igazából még ruha van mindkettőnkön. Szeretem kézben tartani a dolgokat még akkor is, ha ő szeretne felül lenni. Majd később, amikor már bennem van, majd pózt vált. Most én diktálok. Halványan elmosolyodom, és közben picikét lihegek. Bár még semmit sem csináltunk a csókolózáson kívül, már kimerültem. A gondolattól, hogy milyen éjszakám lesz, meg már most elélvezek. A hajamat az egyik kezemmel odébb kotrom, a másikkal, meg a melltartómat kapcsolom ki. A férfiak szeretik ezt maguk csinálni, de most én akartam ezen hamar túl lenni. A vetkőzés nem számít, csak akkor, ha a ruhadarabokat széttépheted, szóval nem hiszem, hogy ezen megsértődik. Megengedem neki, hogy a bugyimat levegye. Mikor sikerül kikapcsolnom, eldobom valahová a köntösöm irányába és ismét rávetem magam az ajkaira, de úgy, hogy közben már azon ügyködöm, hogy kiszabadítsam őt is a ruhák fogságából. Ez valószínűleg egyedül nem fog menni, mert nem vagyok olyan erős, és mert háttal fekszik, így nem tudnám rendesen leszedni róla az inget. Miközben csókolom, abban reménykedem, hogy besegít, mert ha nem, akkor még holnap este is itt fekszünk.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Szomb. Ápr. 21, 2012 1:30 am

...Lamia

Sokféle ember van. Vannak akik lenézik az ilyen helyeket, a bordélyházakat. Méltóságukon alulinak tartják, hogy fizessenek egy nőnek, egy ilyen természetes dologért, mint a szex. Még akkor is ha megengedhetik maguknak. Helyette inkább bárokban szedik fel a fiatal csitriket, tulajdonképpen ugyanazzal a célzattal. Ha megcsalod a feleséged, mindegy hogy egy vadidegennel teszed ital hatására, vagy egy vadidegennel pénzért. A lényeg ugyanaz. A szex. Aztán vannak olyanok, akik bár sokszor eljátszattok a gondolatra, mégsem teszik be a lábukat egy ilyen helyre. Velük nem is érdemes tovább foglalkozni, mert aki akar, aki vágyik a testiségekre, az úgyis itt köt ki. Vagy az útszélen vadássza le a lányokat. És vannak akik megízlelték ezt, és bizonyos időközönként meglátogatják kedvencüket. KI ritkábban, ki gyakrabban. Nem muszáj persze egyből a kétségbeesett szexfüggőkre gondolni, mert én sem vagyok az. De úgy gondolom, hogy egy ilyen találkozó, néha sokkal többet ér, mintha elutaznék egy hétre Hawaai-ra. Nem is lenne időm rá. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy elég Párizsba utaznom, és máris van valaki akivel feltöltődhetek. Nem is akárki. Még a kedvem is egy árnyalattal jobb lesz, és Jessica előtt azt gondoltam, hogy a pusztán szex miatt. Aha.
Köntöse hamar a földre hullik, és eddig tényleg csak óvatosan kerülgettük a határokat, és csak félve nehezedtünk rá. Most a gátak is átszakadtak, mert már ha akartam volna sem tudtam volna lefékezni magam. Magunkat. Utánunk a vízözön, most már nem csak a szexel kell foglalkozni, hanem azzal, ami közben mindkettőnkben felszabadul. Azt a kb tíz centi veszteséget amit a magassarkú levétele okozott, szinte lehetetlen lett volna nem észrevenni. Újra megcsókoltam, vagy ő csókolt meg? Már nem tudom, de nem is izgat. Ahogy az sem, hogy félórája még javában tépelődtem, és átkoztam ezt a lányt. Ezeket mind félresöpörtem, és megpróbáltam kívülről, objektíven szemlélni az egészet. Hogy megtudjam hányadán is állunk. És ez bevallom nehezemre esett. Amikor itt van ő, egy szál semmiben, és csak értem teszi azt, amit. Marha nehéz külső szereplőként részt venni...
Én is lerúgtam a cipőmet, és a karjaimba kapva az ágyhoz vonultunk. Én szívem szerint kiélveztem volna ezeket a perceket. Most az egyszer, először. Egy rövid ideig csak smárolni és élvezni a másikat. De szemmel láthatóan, ő nem így volt ezzel. Mocorogni kezd, én pedig belemosolygok a csókba, amit a melleire (már amit nem fedett a melltartó) hintettem. Nem engedtem, hogy megforduljunk, tudom, hogy az előbb éppen én dobtam fel neki a labdát, de ő rábólintott mindenre a válaszával. Most akkor úgy lesz, ahogy én döntök. Erősen, megfogtam a karjait, a csuklóit, és Lami feje felé emeltem őket, így szinte teljesen lehetetlenné téve számára a mozgást. Finoman fogtam le,félkézzel nehogy fájjon neki a szorítás, de még mindig nem tudott kiszabadulni. Remélem nem is nagyon próbálkozik. A szemeibe pillantottam, és sunyin elvigyorodtam.
- Na. Nem kell azért sietni. Még van időnk.- nyugtattam meg, és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Úgy viselkedek, mint egy...nem is tudom, mint a borkóstolók. Minden percét ki akarom élvezni, és a nagy finálé előtt szeretnék eljátszani vele. Úgy, hogy ő is élvezze.
A csók után ajkaim lejjebb haladtak, de már nem ragadtam le a nyakánál, egy rövid ideig elidőztem a melleinél, de innentől csókjaim útja már határozottan a hasa felé vezetett. Ekkor már az a fél kezem is elengedte a karjait, így teljesen kiszabadulhatott. A csókok közben ismét a szemeit kerestem, majd kezeim is tovább indultak. Végig simítottam a bugyi vonalát, és ujjaim elkalandoztak, a finom ruhadarab alá nyúltam, kitapintottam és mutatóujjam finoman végighúztam nőiességén. De ezt sem vittem túlzásba. Ha mindenáron ő akar felül lenni, hát legyen, megadom magam. Újra felé hajoltam és megcsókoltam, de közben kigomboltam és ledobtam valahová a földre az ingem. Ennyivel is kevesebb legyen. Ezután hagytam, hogy azt tegyen amit szeretne.
Felém kerekedett, és amikor láttam, hogy kezével a melltartó csatjával babrál, elmosolyodtam. Nos igen. A férfiak szeretnek ezzel a pici kütyüvel vesződni, de én kivétel vagyok. Ha tényleg nem bírok magammal, akkor sem leveszem, hanem inkább letépem a ruhadarabokat. Szóval nem is nagyon sajnáltam, hogy elvette tőlem ezt a feladatot.
Csókja közben ülésbe ,emelkedtem és végig simítottam a vonalain. Akartam mondani valamit, Hogy, "gyönyörű vagy", de annyira bugyután hangzott, hogy inkább csöndben maradtam és segítettem neki letornázni magamról a nadrágot, meg az alsót. Ekkor már le sem tudtam volna tagadni, hogy teljesen beindultam. A testem árulkodott helyettem, de ahogy láttam már ő is teljesen kész volt... Három hét tényleg ezt hozza ki belőlünk? Belőlem? Furcsa.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Vas. Ápr. 22, 2012 7:15 am

Graham...

Nem tudok mit csinálni, ha egyszer belekezdek, akkor képtelen vagyok leállni, főleg, ha olyasvalakivel kell csinálnom, akivel még akarom is. Fura ez az egész dolog nekem. Csak meg ne tudja senki, hogy lehet, hogy több, mint ügyfél, mert akkor a Madamme tuti, hogy ki fog akadni, lehet, hogy ki is rúg. Elvileg kurva vagyok, az a munkám, hogy az emberek örömüket leljék bennem. Nem feltétel azonban, hogy nekem is élveznem kell mindent, sőt, valószínűleg tilos is, csak én néha áthágom. Hülyék azok, akik nem. Semmi mást nem kell tennem, csak szexelnem, miért ne élvezném? Én az élvezeteknek és a pillanatoknak élek az életben, soha nem tervezek előre, csak kihasználom azt, ami van. Ráadásul vannak igazán szexi pasik, akik nagyon értenek a dolgukhoz, mint például Graham. Ő vérprofi ebben, bárki bármit is mond. Még én sem tudok neki ellenállni és ez a legborzasztóbb az egészben. Nem szeretem magam átadni az érzelmeknek, jobb, ha kizárjuk őket és én hozzá vagyok ahhoz szokva, hogy a férfiak engem kívánnak meg, nem pedig én őket. Mint mondtam, fura dolog, teljesen érthetetlen helyzet, amiből úgysem fogunk kilábalni, mert nem akarunk. Ismerem már őt is és magamat is annyira, hogy tudjam, hogy ez nekünk megfelel. Továbbra is eljön majd hozzám és én továbbra is olyan őrülten vágyom majd rá, mert nem akarok ellene tenni. Meg mert gyenge nőcske vagyok.
Tudta már, hogy én is nagyon akarom ezt, ezért ment egyre lejjebb és lejjebb. Elmosolyodtam, szinte már láttam magam előtt, hogy mi lesz. Végignéztem, ahogy lefele ment és aztán azt, ahogy hozzámért, finoman, gyengéden. Már vártam, hogy le is veszi rólam, de ekkor megérezte, hogy a helyzetváltás nagyon az ínyemre lenne. Valahogy mindig a legjobb pillanatokat húzzuk el. Ez a fajta várakoztatás rendben van, mert itt megengedett az ilyesmi. Direkt csináljuk, hogy aztán még jobb legyen. Az én fejemben meg csak az kattog, hogy akarom már, akarom már, mikor kaphatom végre meg? Szerencsére a kezemben volt aztán már a hatalom, mert felülkerekedtem és azt tehettem, amit csak akartam. Először is megcsókoltam, de most olyan édesen, olyan kislányosan, mintha még ártatlan lennék és ő lenne a megrontóm. Volt abban a csókban valami fura. Mintha nem is a kurva lettem volna, akit készül azért megdugni, mert kifizette, hanem, mintha a szerelme lennék, akivel, csak úgy, lefekszik. Mindig, minden csóknak van valami jelentése és mivel én elég gyakran váltok valakivel, ezért érzem meg ilyen hamar, ha valami nem stimmel. Kezemmel támasztottam magam és bár éreztem, hogy minden más, nem álltam meg. Túlságosan akartam már és annyit várakoztatott, hogy úgy gondoltam, megérdemlem végre, hogy csak az enyém legyen, főleg, hogy a múltkor Jessicaval volt. Tehát, nem álltam meg, csak akkor, amikor már ő is felült, hogy vetkőzhessünk. Ez a vetkőzés nálunk két és fél másodperc, mert olyan hevesek és akaratosak vagyunk, hogy nem bírunk már magunkkal. Most sem volt másképp.
Egyszer csak eljutunk odáig, hogy mind a ketten meztelenek vagyunk. Nem tudom, hogy ebben a pillanatban Graham egész pontosan mire vágyik: ő akar kezdeni felül, vagy hagyja, hogy én legyek. Ezért azt a híres mondást követve, miszerint lányoké az elsőbbség, én teszem meg a lépést. Csókolom egy darabig az ajkait, az egyik kezemmel még mindig támasztom magam és a másikkal magamba segítem, hogy kényelmesen becsúszhasson. Ez azért fontos, mert ha valami nem jó, ha mondjuk erre az elsőre nem figyelek oda, akkor fájni fog és nem tudom rendesen élvezni. Persze tudom, hogy a pasik nagy része leszarja, hogy a nő mit érez, de Graham most alul van, szóval ebbe nincs beleszólása, én segítek kézzel, ő meg jobban teszi, ha csókolja az ajkaimat, mert berágok. Én sem hagyom abba egy percre sem, még akkor sem, amikor már bennem van. Nem nyögök, vagy ha nyögnék is, nincs lehetőségem rá, vissza kell tartanom, és Grahamet is kényszerítem rá. Miután megvolt az első, a segítőkezemet is elveszem onnan és a továbbiaknak támaszkodónak használom. Megérinteném én a felsőtestét és az izmait, de nincs esélyem rá, mert ha az egyik kezemet elveszem, kibillenek az egyensúlyomból és leesek, szóval, jobb, ha most csak a mozgásra figyelek. A csípőmet lassan mozgatni kezdem és ekkor jön el a pillanat, amikor azt kívánom, hogy bárcsak ne kerültem volna felülre. Most épp nincs kedvem nagyon itt fenn aktívkodni, amúgy is jobban szeretem, ha a férfi a domináns. Csak a vetkőzés miatt harcoltam ki, hogy itt legyek, most már simán visszaadom neki ezt a szerepet, szóval remélem, hogy hamarosan megunja ezt a lassú tempómat és elfordulunk, addig meg a csigának a mozgásához hasonlóan mozgok és egy pillanatra sem távolodom el az ajkaitól.

Tárgy: Re: :: 3-as szoba Vas. Ápr. 22, 2012 8:26 am

...Lamia

Nem tölti ki a mindennapjaimat. Tényleg. Nem szoktam álmatlanul forgolódni, kedvtelenül piszkálni az ételt, melankólikusan magam elé révedve rá gondolni, a nap huszonnégy órájában, az éppen szabad gondolataim és képesek nélküle lefoglalni magukat, néha mint kósza emlékképek az unalmas tárgyalásokon felvillannak az együtt töltött órák, és ezen nem is csodálkoznék, hiszen amit mi csinálunk, az több mint jó. Sosem volt olyan alkalom, hogy csalódottan, még mindig felajzva, kielégítetlenül távoztam volna. Szóval mindez rendben is volna, csak hát ott van az a zavaró de, ami valami katasztrofális fordulatot fog bevezetni. Jó vele a szex, de. Sajnos mostanában azt kezdem érezni, hogy ez néha igazán más régiókba is átbillen, aminek én igazából egyáltalán nem örülök. Ki örülne neki? Most őszintén, te mit éreznél, ha azt kéne észrevenned magadon, hogy egyre többször jutnak eszedbe azok az esték, amikor izzadtan és meztelenül henteregtek az alkalmi partnereddel? És még csak nem is a testiség része ragad meg általában. Persze az is, de inkább egészen másra fókuszálok ilyenkor.
Csókok, érintések kellemes ritmusa egymás után, én meg egyre inkább belelovalom magam az elkövetkezendő órákba. Lehetséges forgatókönyvek peregtek a szemem előtt, és mind, egytől egyig hihetetlenül izgató volt. Hogy bírom ilyen sokáig? Miért nem vagyok én is olyan függő mint a többi? Fogalmam sincs, pedig minden okom meglenne rá.
Ujjaim és ajkaim egyre inkább elkalandoztak, és hosszan belefeledkeztek munkájukba. Csak pár perccel később, mikor, már én is elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy már magamon is alig tudok uralkodni, egy utolsó, szenvedélyes csók után átpasszoltam neki az irányítást. Neki és nekem is meglehetősen kiábrándító volna, ha ilyen hamar, vagy ő, vagy én elmennénk.
Felém került, én pedig kiélveztem azt a pár másodperces ingerszegény pillanatot (?) Ugyan. Miután levette a melltartóját, ugyanúgy forrónak éreztem a testem, és kényelmetlennek a nadrágom. De ezen szerencsére hamar segítettünk. Továbbra is szorosan ölelve és hevesen csókolva egymást lekerültek rólunk a felesleges ruhák, bugyik, alsók-farmerek. Ezután végre kiélvezhettük egymás látványát. Hát igen, de ez sem tart sokáig, mert engem Lami, mindkettőnket meg maga a kiéhezettség.
A karjaimban tartott nő sem cicázta el a dolgokat, egyből a lényegre tért, és már kezdett volna bele magába az aktus részbe, de én felnevettem, és elérkezettnek láttam az időt, hogy közbeavatkozzak. Vannak dolgok, amikor jobb ha az én kezemben van az irányítás. És ezt amúgy is elbénázná(nk), és mivel most felbuzdult bennem egy alacsony szinten lévő, csökevényes empátia, azt éreztem, hogy ez a helyzet neki is elég kényelmetlen, így ismét csak fordítottam egyet a helyzetünkön, még mielőtt a kis magánakciója sikerrel járt volna.
Ismét csak én kerültem fölénybe, és a feje mellett megtámaszkodva, óvatosan, végig a szemét pásztázva csusszantam be, nedves és puha járatába. Egy hosszabb csók erejéig mozdulatlanul maradtam, majd szép lassú ritmusban, majd egyre gyorsabb de még mindig egész kényelmes tempót diktálva mozogni kezdtem. Miközben a nyakát csókoltam, néha-néha sóhajok szakadtak fel belőlem, mégsem zavarba ejtő gyakorisággal. A csókjaim hevesebbek és erősebbek lettek, fél kézzel támaszkodtam fél kézzel a melleibe markoltam bele. Hiányzott már ez is.

» :: 1-es szoba
» :: 2-es szoba
» :: 4-es szoba