:: 1-es szoba

***

Mélyet sóhajtottam és újra kinyomtam a vadul rezgő telefonomat. Camille, a nejem keres. Ma egész nap zaklat az idióta telefonhívásaival, és én amilyen bunkó vagyok egyszer sem vettem fel. Érett felnőtt vagyok, és nagyon remélem, hogy ő is. Csak meg tudja oldani nélkülem is a dolgot. De tudom ám miért keres! Vasárnap van, nem mentem a reggeli misére, és nem gyóntam az atyának. De én nem vagyok hívő! Vagyis hiszek Istenben, ha valami jó történik velem, én nem hiszek, ha olyan történt, ami ellenem való. Mellesleg voltam gyónni, még a pénteken. Elmondtam az atyának, hogy megcsaltam a feleségem, hogy Párizs legjobb helyére járok minden héten, hogy függő vagyok, és nem szeretem a feleségem, de aki Isten előtt házasodik, azt már se ember, se Isten nem tudja szétszakítani. Persze ezt sokkal rondább szavakkal, és indulatosabban mondtam el, amire a tiszteletes atya nem tudott mit mondani. Valami olyasmit habogott, hogy próbáljak ne bűnbe esni, mert így a pokolba jutok. Én megfogadtam, hogy jó kisfiú leszek. A templomból kilépve beültem a sofőröm mellé, és egyenest a bordélyházba vitettem magam. Ha már úgy is a pokol vár rám, akkor legalább úgy kerüljek oda, mint az egyik legtöbbet bűnbe eső , meg hát mások is jutnak a pokolba, csak lesz valaki, akit ismerek a több millió halottból..
Fáradtan túrtam bele kusza hajamba, és még egyet sóhajtottam. A bankban ültem az irodám az igazgatói mellett van. Pont kilátni Párizs gyönyörű utcáira, pont kellemes látvány, és ma pont nem dolgozom, csak elmenekültem. Otthonról. A kötelezettségeim elől, az életem elől. Kora reggel bejöttem ide, még a mise kezdete előtt. Nem akartam végighallgatni az Isteni dicséretet amikor, megszegtem Istennek tett ígéretem, na nem mintha annyira érdekelne.. Csak bejöttem és leültem ide.
Felnyomtam magam a kényelmes bőrszékemből, kinyújtóztatta fáradt lábaimat, kikapcsoltam a telefonomat, és leoltottam a villanyt. Már elmúlt hét óra. Egész nap csak ültem és bámultam ki a fejemből. Néha beszéltem a titkárnőmmel egy-két szót, aztán újra belemerültem a magány kellemes csendjébe. De most egy érzés kavarog bennem. Ugyan az mint pénteken, vagy minden alkalommal mikor abba a kivilágított házba megyek. Kezd magába keríteni az érzés, hogy egy jó szexre van szükségem. A lábaim már a lift felé vezettek, észre sem vettem de már lent voltam a parkolóházban. A sofőröm már ott ált gyönyörű bmw-m mellett, és mosolyogva kérdezte, hogy érzem magam. Kedvelem ezt a kopaszadó férfit, soha nem szól semmit a feleségemnek, ő az akiben tökéletesen bízhatok, és bármikor kérhetem a segítségét. Mondtam neki, hogy egész jól vagyok, pihentem és kikapcsoltam az agyam.
-A szokásos helyre vigyen!- Ültem be hátra. Hátradöntöttem a fejem, megtámasztottam a kényelmes bőrhuzattal bevont fejtámlán, és előhúztam a laptopom. Egy határozott gombnyomással életre keltettem a masinát. Bepötyögtem a jelszót, és felnyitottam a közösségi oldalt. Írtam egy rövid üzenet a feleségemnek, hogy ne várjon haza hajnalig, egy konferenciára kellett bejönnöm, ami eltart egy ideig. A telefonom sajnos nem tudom használni, mivel tilos. Ezenkívül küldtem még két levelet: az egyiket a legjobb barátomnak Vincentnek és a főnökömnek Kévinnek. Mind a kettő családi barátunk, és gyanítom, hogy a feleségem gyanakodni fog ezért felhívja mindkettő barátunkat, hogy hol is lehetek. Nekik is leírtam, hogy mondják azt konferenciára kellett mennem. Tudom, hogy számíthatok rájuk, nincs mitől félnem..
Az ingemhez nyúltam, kigomboltam a legfelső gombot, és a nyakkendőmön is lazítottam egy kicsit, mert szinte megfojtott már a kék szorosra kötött nyakkendő. Az autó hirtelen fékezett, én pedig elégedett fújtam ki az eddig visszatartott (??) levegőt. A zsebembe gyűrtem egy köteg pénzt és elraktam a laptopom. Igazítottam magamon egy kicsit aztán kiszálltam. Az ajtó felé sétáltam, benyitottam, és abban a percben ahogy beléptem, megjelent a Madamme mellettem.
- Monsieur Israel, de örülök, hogy látom önt!- Csúszott az ajkára egy kedves mosoly. Na nem mintha ez olyan hű de igazi mosoly lenne felőle, inkább olyan „de jó, hogy jött végre a pénzeszsák!” mosoly. Visszamosolyogtam, és közelebb hajoltam hozzá.
-Hát még én Madamme!- Húztam elő a vaskos pénzkötegemet a zsebemből és az asszony felé nyújtottam.
-Ma többet kérnék! Ha érti mire gondolok.. - Néztem mélyen a szemébe, ő pedig bólintott és a pénzt kezdte számolgatni. Egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, hogy mért fizetek ennyit, de még mielőtt meggondolhattam volna magam, gyorsan elrakta a pénzköteget, és egy asztalhoz irányított. Szabályszerűen lenyomott a fotelba és elsietett valamerre. Gyorsan hátrafordultam de már nem volt sehol. Csak megvontam a vállamat. Az már biztos, hogy gyors egy nő, köddé válik, mint a kámfor. Kényelmesen hátradőltem a fotelben, és elfogadtam az italt. Nem is figyeltem, hogy ki nyomta a kezembe, de az a valaki elsétált. Hátrafordultam ugyan, hogy megnézzem, de nem bírtam eldönteni, hogy a szőke vagy a vöröshajú bomba nő nyomta-e a kezembe. .
Beszívtam a levegő egzotikus és fűszeres illatát. Hirtelen kezdtem azt érezni, hogy egyre forróbb itt a levegő. Kedvem lett volna, levetni az ingem, és úgy ülni ott, de mégsem tettem ezt. Csak ültem és bámultam a falat. Nem tudom mi olyan érdekes benne, de tetszett. Olyan szép az a fal! Nem különbözik a többi faltól amit eddig láttam csak a színe más, de biztos vagyok benne, hogyha életre kelhetne akkor sok mindenről mesélhetne. Elmondhatná, hogy a szobák milyen titkot rejtenek, hogy mik történtek olyankor amikor senki nem volt itt, és hogy milyen titkokat őriznek egyesek.. Azért remélem, hogy a fal nem fog megszólalni, mert akkor egészen biztos vagyok benne, hogy begolyóznék, és mehetnék a diliházba…