Miss Wackrill kéjzuga

- Van még valaki kinn ? -
Nyomom meg az asztalomon levő telefon egyik gombját és kérdezem a titkárnőmtől, reménykedve, hogy nemleges választ kapok, ami egyenlő lesz azzal, hogy végre hazamehetek. A s szabad kezemmel az orrnyergemet masszírozom lehunyt szemekkel. Elképesztően kimerítő tud lenni, ha egy politikus fogadóórát tart. A lehető legkülönfélébb problémákkal jönnek az emberek és kénytelen vagy meghallgatni őket. Mindet. Mert ha csak egyet - kettőt fogadsz, akkor megbélyegeznek azzal, hogy leszarod a polgárokat. Amikor pont az lenne a dolgod, hogy a lehető legjobb döntéseket hozd úgy, hogy mindenkinek jó legyen. De ... Azért ez már sok. Szenvedő arccal pillantok fel a faliórára. Hat óra tizenhárom perc. Ami azt jelenti, hogy több mint három órája csak ülök és bólogatok, miközben megígérem minden egyes néninek és bácsinak, hogy intézkedem az érdekükben. A politikusok első és legfontosabb szabálya : hazudj és ígérj fűt-fát.
- Madame Lacroix van itt, a többieket elküldtem -
Halkan felsóhajtok és kinyújtom a karjaimat, hogy kiropogtathassam az ujjaimat majd egy kis nyakkörzéssel elgémberedett nyakamba is lehelek egy kis életet. Akármennyire is tartják a legkényelmesebb irodai széknek ezt a bőrbevonatú gurulós csodát, három óra egy helyben ücsörgés után ugyanolyan kényelmetlen, mint akármelyik másik társa.
- Küldd be -
Mély levegőt veszek és hosszan kifújom mielőtt belépne a körülbelül hetvenes éveiben járó hölgyemény. A lehető legbarátságosabb mosolyomat öltöm magamra és kérem, hogy foglaljon helyet, majd magam elé veszem a dossziéját, amibe Eva, a titkárnőm feljegyezte , hogy milyen problémái vannak az asszonynak. Az ő korában járó nők, körülbelül 90%-a ezzel a dologgal jön. Hangosak a fiatalok és korlátozni kellene valami rendelettel, az éjszakai kimenőidejüket. Hát istenem, hol élnek a kőkorban? Ezt azonban így nem mondhatom meg neki, inkább csak közlöm vele, hogy mindent megteszek annak az érdekében, hogy a rendőrök jobban odafigyeljenek a hajnal órákban duhajkodó fiatalokra.
Beleesek abba a csapdába, hogy megkérdezem amúgy hogy szolgál az egészsége. Tudni kell Madame Lacroix-ról, hogy valaha kurtizán volt - legalább is ő ezt mondja - és soha nem ment férjhez. Ő csak élvezeti cikként tekint a másik nemre , ezért is maradt így hetvenedik évére egyedül, száz macskájával egy hatalmas , öreg házban. Ahogy kiszalad a számon a kérdés, azonnal megbánom. Akármennyire is egyedül él , mindig történik vele valami amiről órákig képes beszélni. Hátradőlök a fotelben és úgy nézek rá, miközben a szavai szinte el sem érnek hozzám. Eljutottam arra a szintre, hogy az agyam kikapcsolt. Lelki szemeim előtt kirajzolódtak Jasmine körvonalai. Vékony dereka, hosszú combjai , telt keblei. A szőke haja és az a kis furcsa fény, ami a szemeiben villog amikor nevet. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor találkoztam vele utoljára. Annyira a nyakamba varrtak minden ügyet, hogy örülök ha este hazaérek az üresen tátongó házamba és befekszek az ágyba, ahol azonnal elnyom az álom. Felelevenedik előttem az eddig eltöltött esték képe és így már sokkal élvezetesebb Madame Lacroix monológja és az idő is gyorsabban telik.
Amikor az órára pillantok, meglepődve veszem észre, hogy pár perc múlva hét óra. Megköszörülöm a torkom, jelezve a hölgynek, hogy ideje lenne befejezni a mesélést. Kezet csókolok neki és kikísérem az irodából, majd közlöm Evával, hogy mondjon le minden programot holnapra. Szükségem vagy egyetlen egy pihenőnapra, amikor végre feltöltődhetek egy kicsit. Összepakolok nagyjából az asztalon és amilyen gyorsan csak tudok elmenekülök az irodából, az épületből.

Azt hinné az ember, hogyha egy fárasztó munkanap után hazaér valami örömmámor fogja átjárni az otthon édes kisugárzása miatt. Azonban engem csak valami hűvösség fogad és az ablaktisztító illata. Amikor még Angel is élet, talán egy leheletnyivel nagyobb volt az élet a házban. A virágai amikért elképesztően sok pénzt kidobott már mind oszlóban van a földben, valahol Párizs külterületén. Túlságosan is ijesztőnek tartottam, hogy mindenütt egy általa gondozott dologba akadjak. De így még kihaltabb az egész ház. Talán vennem kellene egy kutyát.
Ilyen gondolatok közepette nyomom meg a üzenetrögzítő gombját, a konyhába érve, közben kilazítom a nyakkendőm és töltök magamnak egy kis pohár whiskyt . Három üzenet is vár. Egy az anyámtól, kettő Jasminetól. Lassan elmosolyodok miközben hallgatom az üzenetét és rájövök, hogy nekem is hiányzik már az, hogy vele lehessek. Nem tétlenkedek, rögtön fogom a zakómat és a kocsikulcsot, majd pár percen belül már autóban ülök és a nő háza felé hajtok. Útközben megállok és veszek egy szál rózsát az egyik virágosnál, hogy valamivel megelőlegezzem az engesztelését. Nem telik bele tíz percbe és máris az ajtajánál állok és kétszer megnyomom a csengőt. Türelmesen várok és reménykedek benne, hogy a meghívása még mindig áll ...

want you so bad

Miközben vezetek, azon gondolkozom, hogy mi lenne ha eladnám a házat. Vagy legalább is kiadhatnám. Hét évvel ezelőtt vettük és nekem kimondottan nem tetszett, de akkoriban még annyira elvakított a szerelem vagy annyira azt akartam hinni, hogy szerelmes vagyok , hogy fejet hajtottam Angel akarata előtt. Maga a ház - bár inkább nevezhetnénk palotának - valamikor a 19. század végén épülhetett és biztosan valami nagyon vagyonos főúr tulajdonában volt. Legalább is erről tanúskodik, hogy szinte alig kellett felújításokat végezni rajta és lassan már múzeumként is működhetne. Meg van neki a maga szépsége, én azonban sokkal jobban szeretem a modern dolgokat. Meg különben is felesleges egy ekkora házat fenntartanom, mikor alig vagyok otthon és csak egy szobát használok a négyből. Meg a takarítása is igencsak necces, mivel annyi helyiség van benne, hogy egy komplett takarító személyzetet kellett felbérelnem arra, hogy mindig a lehető legmakulátlanabb legyen az egész. De a fő gondom mégis csak az,hogy szinte minden a volt feleségemre emlékeztet és ettől kiráz a hideg, ahányszor csak befekszem az ágyba. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha kikérem Halle véleményét ez ügyben.

Valami megkönnyebbültség fog el, miközben ott várakozok az ajtó előtt a kezemben egy szál rózsával. Ide mindig olyan jó érzés eljönni, legyen szó arról, hogy valami vad szexnek nézek elébe vagy éppenséggel csak egy kis csevejnek. Halle egész lénye valahogy olyan üdítő számomra, mintha elmennék valami egzotikus nyaralásra. Vagy valami hasonló.
- Szép napot, hölgyem -
Elégedett mosollyal pillantok végig rajta. A következő pillanatban már a nyakkendőmnél fogva rángat be maga után az ajtón, amit a lábammal éppen csak hogy be tudok csukni, mielőtt további menetelésre kényszerítene. Természetesen nem ellenkezek. Bár ha akarnék se tudnék rendesen nemet mondani neki, hiszen van benne valami .... Valami természetfeletti erő, ami arra kényszerít, hogy fejet hajtsak az akarata előtt .Jó ez lehet, hogy egy csöppet túlzás, de akkor is valami hasonló lehet a dologban.
A rózsát útközben belerakom az egyik vázába a nappaliban, majd a következő pillanatban már a kanapén találom magam. Vágyakozva és éhesen viszonozom a csókját, miközben a kezeim a tarkójára csúsznak és lágyan végigszántják szőke hajzuhatagát. Elmormogok egy "te is "-t miközben hátrahajtom és a fejem és lehunyt szemmel élvezem a csókjait.
- Tudod, megint dolgozni kell a választási kampányokon illetve ma ilyen körzeti fogadóórát tartottam -
Halkan felsóhajtok és rámosolygok, miközben végigsimítok a karján, majd a derekára helyezve a kezem még közelebb húzom magamhoz.
- Talán, ha egy kis betekintést nyerhetnék a munkádba ... Kíváncsi vagyok még mindig olyan kifogástalan-e a munkamorálod, mint a legutóbbi alkalommal. És most még nem szeretnék beszélni arról, hogy mik történtek. Talán ha valamivel többet takaróbb ruhát vettél volna fel képes lennék gondolkozni és regélni arról, hogy mik történtek velem, nem pedig csak azt várni, hogy mikor téphetem már le rólad a tunikád.-
Sunyin elvigyorodok, majd hosszan megcsókolom és ledöntöm a kanapéra. Apró csókokkal hintem be a nyakát, majd lefele haladva a vállát, a kulcscsontját és végül a dekoltázsát. Legszívesebben itt helyben magamévá tenném. Furcsa, hogy csak most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott a jelenléte. Azonban szeretem húzni az ilyen dolgokat, így visszafogom a bennem tomboló oroszlánt .
- Nem gondolod, hogy jobb lenne ha a hálószobádban folytatnánk ezt ? -
Kérdezem tőle rekedtesen suttogva, miközben a kezeim a ruhája alá csúsznak majd felkúsznak az oldalán, egészen a melléig. Apró köröket rajzolva nyomok egy újabb csókot az ajkaira, miközben várom a válaszát.

want you so bad