Edward Valenod

Magabiztos, céltudatos , maximalista. Tökéletesen tudja, hogy mit akar az élettől, annak minden területén. A munkáját nagyon komolyan veszi és nem szereti ha más bírálja vagy megmondja neki, hogy mit csináljon. Az egyetlen terület, ahol nem fogad el semmilyen tanácsot vagy javaslatot. Kegyetlenül önfejű tud lenni és nagyon nehezen ismeri be ha téved vagy hibázik. Nyers és durva , beszédével gyakran sért meg másokat, néha akaratlanul is.
A hétköznapi életben azonban teljesen más. A családját mindennél jobban szereti. Elképesztő humora van és általában ő társaság közepe. Széles baráti körrel rendelkezik, azonban rengeteg rosszakarója van , munkájából kifolyólag. Kegyetlenül higgadt és nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából. A nőkkel udvarias, azonban az ellenkező nem a legnagyobb gyengéje. Akármennyire is szeretne teljes mértékben hűséges lenni, alkohol befolyása alatt nagyon könnyen idegen nők csapdájába esik. Az általa kiválasztott nőt azonban tejben-vajban képes füröszteni. A szerencsejátékok megszállottja, imád pókerezni miközben whiskyt szürcsölget és szivarozik. .

- Komolyan mit eszek azon a lányon? Fiatal és szerintem nincs ki a négy kereke ... - Próbálom elengedni a fülem mellett Dam szavait és erősen koncentrálok arra, hogy valami tisztának mondható ruhadarabot találjak a ládámban. Mögöttem már egy halom szennyes tornyosodik, fogalmam sincs, hogy mióta lapultak a láda aljában. Azt hiszem, hogy a múltkori hazalátogatásomkor nem pakoltam ki rendesen és anyám nem mosta ki őket. Kellemetlen az ilyen. Végül megtalálom az eddig nagyban keresett fehér-fekete Misfits pólót, ami a muglik világában igencsak nagy értéknek számít. Azonban van vele egy kis gond. Ahogy felveszem megcsapja az orromat egy olyan illat, ami régen szinte mindennél többet jelentett , de mostanra már csak valami ürességet érzek. Dorci parfümjétől " bűzlik" a póló. Fantasztikus ! Pár percig összevont szemöldökkel meredek a pólóra és számolgatok fejben, hogy ha ez még az ő illatával van átitatva akkor az azt jelenti, hogy nem hordtam már ... Egy éve? Gondolatmenetemből egy fejemhez csapódó gumilabda riaszt ki.
- Nem válaszoltál a kérdésemre ! - Veszek egy hatalmas levegőt és elkezdek tizenkétezerig számolni magamban, mielőtt a kezembe eső első nehézsúlyú tárgyat beépítem Blackwood arcába. De csak tizenkettőig jutok, mert most egy bájitaltan tankönyv repül el centikkel az arcom előtt. Ugrásszerűen termek az éjjeli szekrényem mellett és kapom fel a pálcámat, hogy aztán valami rontást küldjek kedves szobatársamra. A dolog úgy sül el, hogy mindkettőnk pálcájából süvít a másik felé valami rontás, de egyikőnket sem találja el, hanem az épp belépő prefektusunk és hű talpnyalója esik áldozatául a csatánknak. Ted, " az én jobb kezem" ahogy Erick szokta nevezni - és ugye nem kell ragoznom tovább, hogy a fiúk nagyrészt mire használják a jobbkezüket - , fejjel lefelé lóg a levegőben, míg előbb említett hőn szeretett szadista Ericket röhögőgörcs kínozza. Sajnálatos módon az ilyen helyzetekben egyáltalán sem tudok együttérezni velük, így Damre pillantok és együtt robban ki belőlünk a röhögés. Erick a nevetéstől fuldokolva próbálja leszedni hű tacskóját, Tedet a levegőből aminek következtében félresikerül a bűbája és Ted hajszíne elkezd a lila különböző árnyalatiban játszani. Ekkor már annyira ráz engem a röhögés, hogy tehetetlenül csapkodom a falat és próbálok nem odanézni, hogy bele is haljak a dologba. Végül belép Adam a megmentő és leszedi Tedet a levegőből de Dam rontása ellen nem tudja az orvosságot így a bepisilés határán érzem magam amikor Erick az öklét rázza felém miközben a feje vörös a röhögéstől és a dühtől. Amikor kimennek fájó hasizommal ülök le az ágyamra és csóvál a fejem már halkan nevetve.
- Szép volt haver - Emelem fel a kezem Dam felé és várom,hogy belecsapjon egyet ezzel elismerve, hogy megint fergetegeset alakítottunk. Habár biztos meg lesz a következménye, ami valamilyen büntetőmunkában fog kiteljesedni, de azt hiszem tökéletesen megérte, hiszen rég nevettem ilyen jót. Már nem is bajlódok a megfelelő póló keresésével, az első kezembe kerülő majdem tiszta pólót felveszem meg hozzá egy farmert és a többi ruhát száműzöm eddigi helyére, a ládám legmélyébe.- Amúgy meg nem tudom miről beszélsz ez nem randi , csak .. - Egy pillanatra elakadok, mivel fogalmam sincs, hogy minek lehetne nevezni a találkozást, hogy ne kelljen igazat adnom neki - Ez egy szimpla látogatás a Szellemszálláson, hogy a többi külön órán ne legyen olyan feszült és a légkör váljon barátivá . Na ezt kapd ki, Blackwood! Ilyen szép körülírást és kamuzást régen alkottam már, de tessék kijött. Nincs sok értelme, de nem is ez a lényeg.
- És mit csináltok? Baszélgettek ? - Erre már csak nevetve csóválom a fejem és a pálcám a nadrágom farzsebébe dugom majd magára hagyom a szobában, mivel úgy érzem, hogy itt az ideje elindulni ha előtte akarok odaérni. Mert az mégiscsak illetlenség, hogy a nő várjon a férfia. A dolgoknak nem így van a sorrendje, már pedig ha nem csipkedem magam, akkor nagy valószínűséggel Cat fog előbb odaérni a találkahelyre. Útközben még veszek egy zacskó drazsét .Igen, drazsé mániás vagyok . Egészen pici korom óta. Hogy miért van így, fogalmam sincs. Egyszerűen csak megnyugtat ha rágcsálhatom ezeket a hol csokival, hol pörkölttel töltött kis színes golyókat.
Voilá. Én érkezek elsőnek és a kerítésnek dőlve figyelem a járókelőket és eszem a drazsét. Amikor megpillantom akaratlanul vigyorodom el és a lehető legszívdöglesztőbb mosollyal várom, hogy közelebb jöjjön. Jót mulatok magamban azon, hogy eléggé tisztességes távolságban áll meg tőlem. Nem is hagyom szó nélkül a dolgot.
- Szia Cat ! Tudod nem harapok, szóval közelebb is jöhetsz - Vigyorgok rá - Attól, hogy a zacskóban cukor van nem kell félni, nem én vagyok a cukrosbácsi. - Próbálom egy picit oldani a feszültségét, amit még én is érzékelek, aztán amikor a ház felé fordul én is követem. De inkább őt nézem mint az öreg rozoga építményt, amit már kismilliószor láttam kívül-belül egyaránt. - Hát ha vérfarkasok nem is, de talán egy-két vámpír vagy szökött azkabani rab az lehet, hogy van - Mondom neki halálkomoly arccal, majd felé nyújtom a drazsés zacsit - Kérsz?
Ez egy igen nemes gesztus tőlem. Ha Blackwood ezt látná valószínűleg felháborodottan pampogna, hogy persze neki, aki már pisis korom óta mutatja nekem a helyes utat és velem van minden balhéban, soha nem adok magamtól a cukorkáimból. Cat ezt nem tudhatja maximum hallomásból de nem hiszem, hogy a suliban a lányok a cukorosztogatási szokásaimról szoktak pletykálni inkább érzem e téren terítéken a fenekemet vagy az elbűvölő mosolyomat. Vagy esetleg mindkettőt, a többi testrészemről nem is beszélve.
Elindulok a bejárat felé, nem láttam senkit se bemenni míg itt voltam, csak kijönni egy fiú csapatot, szóval ha jól sejtem egyedül leszünk a házban. Bár ez ugye sosem biztos. Az ajtóhoz érve egy pillanatra elgondolkozok, hogy most akkor előre engedjem-e vagy sem, de mivel valószínűleg be van rezelve ezért inkább én lépek be először, hogy ha valóban itt van egy kóbor vérfarkas akkor engem kapjon el, de ugye ennek elég kevés az esélye. A padló kegyetlenül nyikorog minden lépésemre és leszedek egy pókhálót ami megakadályozná a haladást.
- Tudod, ha nagyon félsz foghatod a kezem ... - Vigyorgok rá , közben az elemózsiámat a nadrágom zsebébe csúsztatom. Ahhoz képest, hogy kint még százágra süt a nap és meleg van idebent valahogy öt-hat fokkal hűvösebb van és az a szokásos félhomály uralkodik. Mondjuk annyira nem is meglepő, hiszen Szellemszállás mégsem lehet egy rózsaszín, tágas és fényes házikó. Várakozón nyújtom Cat felé a jobbomat - mert ugye bal oldalt a kutyák és a k.rvák vannak - hogy ha él a lehetőséggel, hogy a kezembe kapaszkodjon és ha valamitől megijed akkor belemélyeszthesse a körmeit a húsomba, akkor megadjam neki. Közben egyre beljebb haladunk ...


from prison of angels, mr.corner