Lilian J. Brightmore

Pár mondat a karaktered jelleméről. Mit szeret, mit nem, mik a szokásai, van e valami álma stb.

Ezt Gwendolynként írtam ide: http://szjg.my-free-forums.com
Épp a plázában sétáltam, időnként megálltam egy-egy bolt előtt, megnéztem a ruhákat, de nem mentem be felpróbálni. Irtó kilométer hiányom volt. Egésznap a suliban ülni az unalmas órákon, nem nekem való sport... Najó talán nem kellett volna meginnom azt a latte-t, de mit tehettem volna? Olyan jó nézett ki. Tudom pár ember megkérdőjelezné a döntésem, miszerint plázába jövök amikor tele vagyok energiával. Nos erre két válaszom is van. Egy, hogy szeretek itt lenni, mert mindig összefutok valakivel akit ismerek. Vagy nem. A másik pedig, hogy semmi nem tud annyira lefárasztani mit a vásárlás. Ne kérdezzétek miért, de szerintem nem csak én vagyok így vele. Szóval éppen a játékterem előtt sétáltam el, amikor.... Várjunk csak? Játékterem?! Pont ez kell nekem. Egy kiadós lövöldözés, és egy kis jet-ski... Azt hiszem utoljára 10 évesen voltam, de akkor is tökre élveztem. Nem is értem miért nem jöttem többször. De mindegy is. Óvatosan mosolyogva besétáltam, és körülnéztem. Váó! Ezt gondoltam amikor beértem. Mindenhol villogó fények, táncoló, boxoló, autózó, vagy épp lövöldöző emberek voltak. Kb. minden második játékra azt mondtam hogy Húú! Ezt kipróbálom! Amikor végre megállapodtama jet-ski-nél, belenyúltam a táskámba, a pénztárcámért. Hmm.. Csak ezresem van. Jajj.. A játékhoz csak egy százas kellett volna. Körülnéztem hogy esetleg valaki fel tudná-e nekem váltani, de nem találtam kasszát vagy ilyesmit, és a büffében pedig nem volt senki. Hát ez remek. Ott ácsorogtam tehetetlenül, és néztem, ahogy egy pasi odasétál a járgányomhoz, bedob egy százast és Játszani kezd.. Nemáár olyan jó bulinak néz ki, és én akkor is ki próbálom, ha törik, ha szakad. Kimentem a játékterem elé, és ott kezdtem el nézelődni, de senki nem jött arra, legalábbis olyan nem akit megkértem volna, hogy váltsa fel nekem a pénzt. Azt hiszem eléggé hülyén nézhettem ki, ahogy a terem előtt idegesen az egyik lábamról a másikra állva, néha káromkodva hisztizek, amiért nem tudok felülni egy játéra sem. Huhh.. Ez így kimondva még nevetségesebb. Aztán... Jött egy angyal az égből, felváltotta az ezresemet. Najó nem angyal volt, és nem az égből jött, de akkor én teljesen úgy éreztem. Egy srác volt a suliból. Azt hiszem Levinek hívják. Kedves, és még helyes is. Odamentem hozzá.
- Szia! ki tudnál segíteni a krízishelyzetből? Fel tudnád nekem váltani százasokra? - mutattam fel az ezresem, miközben a legnagyobb őzike szemeimmel néztem rá. Elővette a pénzét, és számolgatni kezdte a százasokat. Volt kilenc százasa, meg egy kétszázasa.
- Nos úgy tűnik muszáj lesz ejönnöd velem egy menetre - mondtam neki, egy kicsit flörtölve.