Israel Froth ~ Ich bin sexy und ich wei$ es!

Utálom elárulni milyen is vagyok, mert ha valaki kiismert, tudja milyen is vagyok, könnyen tud zsarolni, vagy manipulálni, és amúgy is hosszú órákba telne míg felsorolnám milyen is vagyok valójában! Meg hát én sem akarom, hogy megismerj teljesen!

Nagy hazudozó vagyok, már-már profinak számítok a színészkedésben is. A fél életem a hazugságokról szólt, és szól most is. Mindenkinek azt hazudom, hogy boldog vagyok. Van egy feleségem, és egy lányom, tökéletes az életem. Pedig nem az! A házasságom romokban hever, a feleségem nem tudja nekem megadni azt amire vágyok, így csak úgy kezelem, mint egy barátot. Igen lekezelő vagyok másokkal, elítélek másokat, és utálom a begyepesedett sznobokat. Boldogtalan vagyok, ezért elutasító és bunkó, utálatos, közönyös a viselkedésem. Persze ezt csak otthon mutatom.

A munkahelyemen, a bankban, nyájas, talpnyaló, mindig boldog, vidám, magas intelligenciahányadossal rendelkező diktátor vagyok. A bank igazgatóhellyetteseként nincs okom panaszra, a fizetésem több mint jó, de soha nem hagynám ki egy munkatársam ugratását, ugráltatását. Itt higgadtan kezelek mindent, poénkodok, elutasítom a flörtölőket, mint jó férj. Pedig nem vagyok az! Mindig csalom a feleségem, és a legundorítóbb, hogy élvezem is!

És van az amikor nem hazudok! Nem hazudok magamnak, a világnak, anyámnak, a főnökömnek, nem ilyenkor önmagam vagyok. Kicsit durva, kicsit öntelt, kicsit büszke, kicsit irigy, nagyon gazdag, önfejű, gátlástalan, dohány és alkoholfüggő, nyílt, szeretetéhes, szexre vágyó, vissza-vissza járó vendég Párizs legjobb bordélyházába. Függő lettem, mániákusan mindig visszajárok, szinte minden nap beteszem a lábam, és több pénzt költök itt, mint bárki gondolná. A második otthonomnak nevezném, a madame meg, mintha a legjobb barátom lenne..

A kényelmes vajszín bőrfotelban ültem, hátradőltem, az ingemet kigomboltam, és a kezembe vettem a pohár vörös bort. Érdektelen pillantással bámultam a tévét, nem is nagyon figyeltem rá mi volt benne, csak azon gondolkoztam milyen jó is volt a délutánom. A levegő izzott, és kéjes sóhajok törték meg az amúgy furcsa csendet. Persze mindezért sok pénzt hagytam ott, de nem bánom! Tökéletesen kielégített, az a buja lányka, aki annyira vad volt, hogy a karmolásai még meglátszanak a hátamon. Laposat pillantottam, majd az órára emeltem a szememet. Tíz óra négy perc. Már csak egy óra és gyanú nélkül mehetek aludni.. Már csak egy óra!A számhoz emeltem a borospoharat, és mintha vizet kortyolgatnám, úgy ittam meg a pohár tartalmát. Az emeletről léptek zaja hallatszott, erőltetetten megráztam a fejem, és próbáltam figyelemmel követni a nyomozást, ami ebben a szánalmas sorozatban történt. Hamarosan megjelent az ajtóban a feleségem. Hosszú szőke haja, lány hullámokban omlott csupasz hátára. A szemem is kikerekedett, hogy meztelenül megláttam az ajtófélfának dőlve. A fejét oldalra döntötte, kék szemeivel próbált szexisen rám nézni, de én egy értetlen pillantással jutalmaztam.

– Israel drágám, olyan rég voltál már velem!- Suttogott szomorú szemmel felém, én pedig megvontam a vállamat, és felálltam mielőtt közelebb jöhetett volna és az ölembe ülhetett volna. A házasságunk romokban hever, csak Isabelle tart minket össze. Csak miatta nem váltunk el, meg a feleségem felém táplált szerelme miatt. Amikor elvettem feleségül nem volt ilyen begyepesedett sznob, akkor vad volt és szenvedélyes. Megfogott már az első pillanatban, de mikor rá egy évre megszületett a lányunk, minden megváltozott. Ő elutasító lett, nem szexeltünk eleget, és csak Izziről beszéltünk. Én a munkámba temetkeztem, már én sem akartam semmit sem tőle, csak azt, hogy hagyjon. Megcsaltam. Akkor este először a munkahelyemen. Lesöpörtem mindent az íróasztalomról, és a titkárnőt fektettem fel rá. Naomi Hellert. Egész éjszaka nem jöttem haza, mert betértem a bordélyházba. Szükségem volt arra, hogy érezzem valaki szeret. Ténylegesen oda van értem, kellek neki, még ha nem is ismer, de megteszi azt amit a saját feleségem nem volt képes. Nagyon mérges voltam, vagy inkább csalódott? Ő felelőségre vont, hogy hol voltam, mit csináltam? Én pedig gondolkodás nélkül a fejéhez vágtam, hogy lefeküdtem a titkárnőmmel, aztán elmentem a kivilágított házba, és jól éreztem magam. Megmondtam neki, hogy csalni fogom, akárhányszor tehetem majd meg fogom csalni, és nem fogom megbánni!

-Bocs Camille most nem megy! Inkább öltözz fel, mert belátni az ablakon!- Álltam föl és határozottan kikerültem. Nem néztem rá, csak beraktam a mosogatóba a poharam és az emeletre indultam. Az ágyba bújtam, és néztem a feleségem ahogy –ruha nélkül- bebújik az ágyba. Felém fordította a fejét, én meg a kapcsolóért nyúltam, és lecsuktam a villanyt.

- Két hónapja nem voltunk együtt! Már meg sem csókolsz! Is valami gond van? – Mért törte meg az értékes csendet, és erre mit mondjak? Hogy nem szeretem, hogy nem kívánom már, hogy nem izgat fel, csak úgy gondolok rá mint lakótársra? Nem ezt nem mondhatom el neki, semmi képen nem tehetem.

-Semmi baj nincs Cam, csak beképzeled az egészet! Amúgy is három hete csináltuk, nem tudom mit vagy úgy oda! Csak nem kívánom.. – Szemrebbenés nélkül hazudtam. Két hónapja csináltuk együtt, arról ő nem tud, hogy én lelkesen keresem fel pénzért lányok társaságát.

-Hagyj aludni, nincs kedvem ehhez!- Vetettem oda hidegen, és elfordultam, lehunytam a szememet, de még hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt. Sírni kezdett. Csak hosszan kifújtam a levegőt, összeszorítottam a szemem, és vártam, hogy az álom elragadjon. Nem akarok itthon lenni, nem akarom a házasságom, de a gyerek nagy összefogó erő. Izzy nincs még négy éves, és őt tényleg szeretem, a fél életem. De ki tudja meddig tart össze minket? Én élni akarom az életem, de ez így nem megy. Minden nap úgy kelek fel, hogy ma kiderül a titkom, és végre vége! Csakhogy eddig sosem derült ki, és úgy érzem nem is fog. Az életem ilyen marad, és ez ellen nem teszek semmit. És, hogy miért nem? Mert nem megy…