Emmeline P. Moreau

Ems az a lány, akit kevesen ismernek igazán. Mindenkinek mást mutat magából, van akinek csak a kedves énjét mutatja meg, van akinél félénk kislánnyá változik, van akinél egy agresszív pszichopata. Ez persze kevesebb embernél van. Kevés embert enged közel magához, csak egy-két igaz barátja van, a többi csak érdekbarát. Sosem volt szerelmes, csak azt hitte, hogy az volt, aztán kiderült, hogy mégsem. Volt már jegygyűrű a kezén, volt már abortuszon, azóta egy tablettát sem hagy ki. Járt már a mennyben és a pokolban is egyaránt, de legtöbb idejét a földön, a valóságban szereti tölteni.

Kik azok akikkel kedves, aranyos? Az ügyfelei, meg még az a pár lány, akit tényleg barátnőinek tekint. A bordélyházban mindenkivel próbál aranyos lenni, a főnökét a háta mögött kibeszéli, szemtől-szemben meg a mennyekbe repíti. Amúgy imádja őt, de képes a falra mászni egy-egy találkozásuk után. Egy legjobb barátnője van, aki mellett örökkön örökké kitart, ő is a bordélyházban dolgozik. Mindig kibeszélik az ügyfeleket, a magánélet sem tabu náluk, egyszóval igazi elválaszthatatlan barátnők.

Pasik, pasik, pasik... Igazából nincsenek, csak az ügyfelek, ők is csak az élvezetért vannak, ahogy Ems is csak az élvezet miatt csinálja, meg persze a pénz sem rossz... Szereti a munkáját, még fiatal, nem akar kapcsolatot, majd ha kiéli minden titkos perverz vágyát. Nem hisz az igaz szerelemben, eddig csak csalódott a férfiakban, a barátai, 'szerelmei', valahogy mindig rosszul jött ki egy ilyen fiú-lány kapcsolatból, azóta nem néz egy pasira sem úgy, mint barát, vagy szerelem. Persze akad egy-kettő fiúbarátja is, de nincs velük közelebbi kapcsolatban, hátha megint csalódnia kell valami miatt.

Utálja, ha leribancozzák, két kivétellel, az egyik, ha ezt szex közben teszik, akkor változik csak át igazi vadmacskává. A másik meg ha legjobb barátnőjétől hallja, ez egyfajta becenév, mondjuk. De nem ribanc, inkább alkalmi társ, valakivel több alkalom, valakivel csak egy. Még csak nem is kurva, bár néha nagyon is úgy viselkedik. Rázza a seggét, munkaidőn kívül is szinte alig van rajta valami, persze csak ha olyan az idő. Imádja a magassarkú cipőket, a fagyit, a napszemüvegeket, szeret sportolni, boxol. Nincs olyan dolog, amit elvisel. vagy szereti vagy utálja. Elég válogatós, nem eszik meg mindent, amit nagyon utál az az ananász és a gomba. Sok dologtól fél, nem takarja félelmét, van, hogy sírógörcsöt kap... Egyszer eltört a keze, és attól az orvostól, aki gipszelte neki sírógörcsöt kap, akárhányszor meglátja. Sikítva tudna kirohanni a világból, persze ez még Ausztráliában volt...

Sok álma van, jelenleg sokkal több törzsvendéget akar. Nem akar még elmenni, majd talán 10 év múlva, addig fel akar kerülni a legjobbak közé, még kis kezdőnek számít a szakmában, hisz még csak két éve kezdte. Ha innen elmegy vegyész szeretne lenni, mindig is imádta a kémiát, ezért is jár munka közben egyetemre... Tehát arra az egyetemre járókat nem vállalja, vagy ha mégis akkor szerepjátékozik, bár ez személytől függ... még egy iskolatársával sem találkozott.

Akaratos, szereti, ha megkapja amit akar, de ha nem kapja meg képes napokig nem szólni szinte senkihez. Rossz szokása, hogy szex után mindig rágyújt egy szálra, amiről akármennyire akar, nem tud leszokni. Rosszul van, ha nem teheti meg.

A legtöbb ember még ennyit sem tud róla, kérlek ne pletykálkodj, ő sem szokott!

//ezt a szent johanna gimi-re írtam, mint Holla Rebeka\\

Végre eljött a nagy nap, vagy mi. Végre egyedül leszek itthon, nem kell hallgatnom, azt, ahogy anyu próbál engem vigasztalni. Csak ő nem tudja, hogy akkor lennék a legboldogabb, ha végre elengedne Londonba? Nem. Nem kezdem elölről, már lemondtam róla, továbbléptem, nem szabad rá gondolnom. Nem válaszol az üzeneteimre, az email-eimre, a hívásaimra. Nem érdekel most már, ő fogja megbánni. Anyu szokás szerint mindent sokszor elismétel, figyelmeztet dolgokra, például olyanokra, hogy ne nyissak ajtót idegeneknek. Ez nálam természetes, és idegesítő, mikor harmincszor elmondja nekem ezt valaki, hogy ne tegyem. Már dél elmúlt, kaja a hűtőben, vagy rendeljek pizzát, tudom, hagytak már itt egy-két napra. Fél egykor végre elmennek, apu odabök nekem egy 'vigyázz magadra'-t, ad egy puszit a homlokomra és már itt sincsenek. Becsukom az ajtót, mély levegőt veszek. Olyan jó, imádom, mikor egyedül vagyok itthon. Bedobok a mikróba egy popcorn-t és beteszek valami vígjátékot. Most az egyszer, és ezentúl remélem így lesz, nem akarok sírni, csak röhögni. És röhögök is, jó filmet választottam, a popcorn is elfogyott. Éhes lettem, eszek egy kis gyümölcslevest, meg még amit találok a hűtőben. Imádom anyu gyümölcslevesét, sehol máshol nem ettem még ennél jobbat. Ebéd után tovább nézem a sorozatot, amit még a múlt héten kezdtem el. Bár nem nagyon izgat, hogy mi történik benne, megnézem, mert nem tudok mást csinálni. már majdnem végeztem egy egész évaddal, mikor mellettem el kezdett rezegni a telefonom. Benitől jött egy sms. Beni... Nem emlékszem sokra, hogy mi történt abban a buliba, de azt tudom, hogy teljesen bele voltam zúgva még tavaly... meg még most is. Sosem volt köztünk sokkal több barátságnál egyszer smároltunk talán. Vajon mit írhat?
„Szia Rebi, átugranék ha nem baj :$ őrületesen hiányzol :$:$ B.”
Nem tudom mit írhatnék neki vissza, este van már... Jaj, nagyok vagyunk már, és nincsenek is itthon a szüleim, csak holnapután délután jönnek haza valamikor. Az sms elolvasása közben menten elolvadok. Akkoriban Beni le akart pattintani, az a csók is csak azért volt, mert kicsit részegek voltunk... vagy nem? Örültem neki, nem is kicsit, rögtön elkezdtem rendet rakni a szobában, kidobni a szemetet, és a többi. Csak pár percre lakik, bármelyik pillanatban itt lehet. Gyorsan átöltözöm, hogy ne ebben a szakadt ruhában legyek, amit csak itthonra szoktam felvenni. Pont mikor leérek az emeletről hallom a csengőt. Kiengedem a hajamat, megigazítom, hogy ne álljon össze-vissza. Aztán ajtót nyitok. Nem is tudom mikor láttam, bár jó barátok vagyunk, ezen a héten még biztos, hogy nem láttam. Még mindig nagyon helyes, amióta megláttam azóta imádom őt, külsőleg és belsőleg egyaránt. Tudtommal őszinte velem, mindig jókat beszélünk, bár a Londonos dolgot nem mondtam el neki, nem is fogom, hisz az meg sem történt, ugye?
-Szia Beni. - fülig ér a szám, próbálom abbahagyni a vigyorgást, de nem megy. - Mi szél hozott ide? - kérdezem, bár nem is nagyon érdekel, a lényeg hogy itt van, velem. És csak az enyém a ház.