Roxanne J. Petit .:. Wounded Girl

Mivel valószínűleg még sajnálatos módon nem találkoztunk, így úgy gondolom, most itt az ideje, hogy egy kicsit meséljek magamról. Rengeteg emberrel találkoztam már és mind másik oldalamat látták, de egy közös volt mindben: a szenvedély. Szenvedélyesen el tudom játszani, hogy szeretlek, hogy te vagy az, aki nekem kell erre az éjszakára. Hogy miért? Azt hamarosan elmesélem, de most csak az a fontos, hogy a párnák közé bújj velem és játsszak veled. Én pedig örömmel játszok.

Tüzes személyiségem van, mely csak úgy lángol, ha hozzám érsz.
Ha egyszer találkozunk, akkor biztosíthatom, hogy többé nem tudsz elfelejteni, mert meg akarsz hódítani, elvenni tőlem mindent, hogy aztán elégedetten vonulj vissza a kis normális életedbe. Tudod mit? Rendben van! Használj ki, de csak akkor, ha azt én is akarom, ha dolgozom, mert amennyiben az utcán találkozunk, már nem az a kis prosti vagyok, akit az éjjel ismertél meg. Akkor lepattintalak, akár egy idegesítő bogarat és ha nem vagy eléggé kitartó, nem tudod meghódítani a szívemet.

Már sokan kérték, hogy legyek a feleségük, de még soha nem találtam olyat, aki valóban megfogott volna, akiről azt gondolom, hogy huhhh... Érted? Biztosan, hiszen már vagy átélted ezt a szerelmet, vagy titokban ez után sóvárogsz.
Nem csak azt akarom, hogy egy férfi azért akarjon, ne csak a szex járjon a fejében. Persze, minden este ilyen férfiakkal/nőkkel töltöm az estét és mellékesen megsúgom, hogy ha egyszer összekerülök egy vendéggel, akkor aztán mindent kipróbálunk és akkor ágy a helyén nem marad. De én is emberből vagyok és vágyom az igazira, aki igazán szeret, hogy reggelente édes csókokkal borít el, minden percben küld egy sms-t amelyben leírja, hogy szeret, mikor hazaérek kellemes gyertyafényes vacsorával vár. Minden nap után úgy gondolom, hogy ez szerelem csak álom marad, és soha nem valósul meg. Azt hiszem, azért vagyok a szerelem terén ilyen elkeseredett, mert egyszer volt egy férfi az életemben. Még mielőtt csak normális életet éltem. Azt hittem szeret, hogy én vagyok neki a legfontosabb. De tévedtem. Amint felcsinált, fogta magát és a porba tiport, megalázott, megvert. Akkor keveredtem ebbe a körbe, azóta vagyok prosti. Amint lehetett elvetettem a babát és bosszút forraltam. Engem egy férfi csak egyszer alázhat meg, de utána kiforgatom a pénzéből és tönkreteszem. Fogadni mernék, hogy hamarosan fel fog bukkanni Armand a munkahelyemen és akkor...hm, majd meglátjátok.

Ha nem a vendégeket szolgálom ki, akkor eléggé normális vagyok. Imádok festeni, táncolni. Kortárs balettet űzök, mely mindig nagyon megnyugtat. Rengeteg festményem van az én kis lakásomban, és akik látták már őket, mind azt mondták, hogy én vagyok az új Picasso. Persze azért nem száll a fejembe a dicsőség, és még soha egyet sem adtam el, kivéve azokat, amiket elajándékoztam. Sokan mondták már, hogy hagyjak fel a jelenlegi munkámmal és éljek meg a táncból, vagy a festésből, de még soha nem volt meg bennem az elszántság, hogy lépjek, és már nem is lesz, főleg, amíg a férfit, akit gyűlölök ki nem használtam.

Imádok nevetni, és ha csokikat (főként bonbonok), virágokat kapok, na meg, ha koktélokat kevernek nekem. Ezzel a négy dologgal le lehet venni engem a lábamról.

Gyűlölöm azokat, akik úgy hiszik, hogy tökéletesek, akik egy elkényeztetett kis p*csák, vagy teljes mértékben hiányzik belőlük a humor.

Nagyjából 3-4 hónappal ezelőtt...

Belépek a szobába. Megpillantom azt a férfit, aki az életem értelme.
- Armand...
Elhal a hangom, csábosan, kacéran. Tudom, hogy szeret, hiszen már annyiszor mondta, hogy azt elképzelni is nehéz. Csupán egy melltartó és egy tanga van rajtam, kezemben cigaretta. Évezettel szívom el és közben csábosan mosolygok, szememben a vágy tüzes lángja ég. Látom, hogy Armand is akarja, szinte türelmetlenül várja, hogy közelebb lépjek, hogy végre magáévá tehessen. Tegnap is egy ilyen éjszakát töltöttünk el, valahogy nem tudjuk megunni egymást. Nem bírja tovább. Felkel az ágyból, odalép hozzám és erősen megfogja a csuklómat. Kiveszi számból a cigit és szív belőle egyet, majd a mellettünk álló asztalon lévő hamutartóba teszi, de el nem nyomja. Megsimogatja kezével a nyakamat, majd lentebb halad. Megfogja a mellemet, majd élvezettel szakítja szét a melltartómat. Darabjai a földre hullnak. Majd még lentebb halad, megsimítja a derekamat, majd a tangámat letolja a bokámhoz. Mivel ő maga már meztelen, így nincs további akadálya a mi kis esténknek. Belemarkol a hajzuhatagomba és egész testét odanyomja az enyémhez. Halkan felnyögök, ahogyan a vágy egyre jobban eluralkodik rajtam...nem bírom tovább. Odahúzom az ágyhoz és mindketten lefekszünk rá. Nincs okunk sietni, mivel az éjszaka még csak most kezdődik el. Finoman illeszti az száját az enyémre, végigsimogatja ajkaim puhaságát. Szívverésem felgyorsul és szétterpesztem ujjaimat a vállán ezzel élvezve kemény izmainak játékát a kezem alatt. Armand szájának konyak íze van. Ernyedten, kecsesen tárom szét karjaimat, hagyom, hogy a férfi birtokba vegye a testem. Ajkainkkal, kutató ujjainkkal, perzselő és csöppet sem visszafogott vággyal fedezzük fel egymás testét a takarón. Közben egyetlen szót sem szólunk hangosan, csupán suttogunk, vagy sóhajtunk.
Reszketve, zihálva mozgunk együtt. Armand a térdét lágy combjaim közé teszi, szétnyitja őket, majd keménységével behatol a nedves lágyságba, valami lázas, perzselő szenvedéllyel. Egy hullámként feltörő eksztázis következik. Mélyen akarom érezni magamban a férfit, mélyen, még mélyebben. Armand eleget tesz a követelésemnek, és egyre messzebbre visz, egyre magasabbra emel, egy olyan helyre, ahonnan nincs visszatérés.
Ziháló mellkassal, akadozó lélegzettel omlunk egymásra. Bőrünk felhevült, és izzadságtól lett síkos, az izmaink reszketnek. Szívünk vadul ver.
- Istenem, ez csodálatos volt.
Mondja Armand, majd feláll és elkezd felöltözni. Ráncolom a homlokomat.
- Most, hová mész? Nem úgy beszéltük meg, hogy együtt vacsorázunk, hiszen már napok óta csak szexelünk egymással. Én viszont mást is akarok, nem csak ezt.
- Jaj, babám, ne légy ennyire naiv. Csak a szex miatt kellesz, nehogy azt gondold már, hogy veld akarom leélni az életemet.
Mintha kést döfött volna a szívembe. Az érzést, mely az előbb még száguldott az ereimben, felváltotta az értetlenség.
- Most mennem kell, de ha elmersz innen menni, akkor megöllek.
Hörögte szinte már az utolsó mondatát, azzal kilépett az ajtón, immár felöltözve és rám zárta a bejárati ajtót. Ez az ő lakása, úgyhogy valószínűleg még vissza fog jönni. Nem hiszem el. Csupán két hete ismerem, de már kimutatja a foga fehérjét. Úr Isten! Fogoly vagyok. A csodás álom úgy ér véget, ahogyan elkezdődött: porrá omlik egy pillanat alatt.
De nm csak ez bántott, hanem minden, hogy valójában csak egy cafka kell neki, aki történetesen én vagyok. Sírtam, sírtam és sírtam, míg már egy könnycseppem sem maradt. A felkelő Nap sugarai megsimogatják az arcomat.
Ebből elég volt, cselekednem kell.
Felállok az ágyról és felveszek egy köntöst, majd körülnézek az apró, bérházi lakásban. Telefon keresek és a táskámat. Hol a táskám? Eltűnt. Felforgatok mindent, mindent. Benézek a fürdőbe is, a törülközők közé, a gardróbba a cipők, kabátok közé...És akkor találok egy dobozt. Egy nagy dobozt. Leveszem a tetejét és mindenféle képeket találok benne és dvd-ket. Kiveszem az egyik ilyen dvd-t, majd odamegyek a lejátszóhoz. bekapcsolom, beteszem a helyére és elindítom, hogy mi van rajta. Armand látható rajta, amint egy csajjal kefél éppen. Lerogyok a fotelba és csak bámulom ezt a szörnyűséget. Kiveszem a többi dvd-t is és mindbe belenézek sorjában. Az egyiken én vagyok rajta, az első esténk volt együtt rajta, az első...Ismét elerednek a könnyeim. Mindegyiket visszateszem a dobozba és felemel. Visszarakom a dobozt a helyére, mintha semmit sem láttam volna belőle, majd tovább kutakodom. Megtalálom a táskámat a konyhában a tányérok között. Magamban felujjongok és kikotorom belőle a mobilomat. Mikor megtalálom, még jobban megörülök. Elkezdem megkeresni benne a bátyám számát és azonnal megnyomom a hívás gombot. Kattanás, majd meghallom benne a hangját.
- Ó, végre Thomas és vagyok az Roxy, figyelj...
Mondanám tovább, csakhogy Armand hirtelen kikapja a kezemből ledobja a földre és összetapossa.
- Mit képzelsz?! Segítséget akartál hívni, mi?
Választ sem várva megragad a hajam tövénél fogva és hozzávág a tűzhelyhez. Kábán terülök el a földön, nagyon fáj a fejem. Lehajol hozzám és úgy megüt, hogy nem is érzem az állkapcsomat. Megfogja a bal karomat, majd elkezd vonszolni a hálószoba felé. Odadob az ágyra és még vagy százszor megüt.
- Jegyezd meg, ha bármivel is próbálkozol, megöllek.
Rám csukja a szoba ajtaját és hallom, hogy eltorlaszolja a konyhaasztallal. Csak fekszem az ágyon, nem tudok már sírni sem.
Thomas jár a fejemben. Valahogyan szólnom kell neki, különben meghalok rövidesen.
Csak fekszem, nem merek felkelni, hogy megnézzem magamat a tükörben, mert félek a látványtól. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak belép Armand, oldalán egy nővel, egy meztelen nővel. Mindketten meztelenek.
Odajönnek az ágyhoz és... Nem akarom elmesélni, túl szörnyű ahhoz, hogy ilyesmiről essen szó itt. Olyan mocskos dolgokat kellett elviselnem...Már sírni sem tudok.
Másnap reggel, még mindig az ágyon fekve, kiszolgáltatottan, egyedül vagyok, amikor ismét nyílik az ajtó. Megrémülök, hogy Armand az és megint el kell viselnem azokat a szörnyűségeket. Valaki beszél hozzám. Nem tudok megmozdulni, sajnálom, gyere ide.
Gondolom magamban, de az ajkaim nem mozdulnak meg. Egy arc hajol felém... Thomas! Hát eljött! Megment és minden rendben lesz. Gyorsan felöltöztet, majd a karjaiba vesz és kisétál velem az ajtón. Hazavisz és minden rendben lesz.

.:.

Hetekig feküdtem otthon, pihentem és gyógyultam, mind lelkileg, mind testileg. Aztán, amikor már minden seben begyógyult elmentem egy bárba. Leittam magam a sárga földig. Armand elment, elment Franciaországból, de egy napon biztosan visszatér.
Az alkoholtól megerősödtem, a bosszú körvonalazódott fejemben. Aztán valahogyan elkerültem egy helyre, ahol nőkkel, férfiakkal töltöttem el az éjszakákat. Armand kihasznált engem, de most már nem érdekel. Romlott lettem, tudom, de még ember vagyok, és amint felbukkan Armand, hidd el, tönkreteszem.