Fogadóterem

Tárgy: Re: Fogadóterem Szer. Ápr. 18, 2012 8:15 am

Roxy*.*

Ismét késésben vagyok, valahogy mindig ez van, az utolsó félórában szólt a Madame, hogy be kéne ugranom valaki helyett. Pedig ez a szabad estém lett volna: már előre elképzeltem ahogy végre felszabadultan szórakozhatok valami izgis párizsi diszkóban. De ehelyett ma is meloznom kell. Fekete magassarkúmban majdnem kitöröm a bokám ahogy leintek egy taxit. Valamint fekete necc harisnya díszitő formás lábaimat, apró, falatnyi fekete miniszoknya, és hozzá illó rózsaszín, mély dekoltázsú topom. Mivel elég hűvös van még afelett pedig fekete bőrdzsekim. Hosszú, fekete tincseimet lófarokba fogtam, és szexi smink teszi egésszé az összhatást. Amint bepattanok a sárga taxiba, szoknyám azonnal feljebb csúszik, mire a sofőr tekintetével követi annak útját. Szem forgatva csukom be az ajtaját.
- A Bordelre legyen szíves,- szólalok meg mielőtt berepülne szájába a légy. Mire nagy nehezen elindulunk a telefon is megcsörren.
-Halo, igen hamarosan ott vagyok. Tudom...- míg oda érünk ujjammal az ajtón dobolok, minden perc pénz. Igen akár milyen fura is a szó szoros értelmében k#rva vagyok. És imádom csinálni, fiatal vagyok még, oké kicsit fiatalabb mint kéne. De a Madame elröppent e fölött, ugyan is testem és tudásom konpenzálja azt.
-Ahh, a visszajárót tartsa meg. - azzal berobogok a hatalmas tölgyfaajtón. Ledobom a kabátom, megigazítom a hajam, majd határozott léptekkel elindulok kedvenc helyemre. Ami az egyik eldugott box, és várom, hogy valamelyik beeső vendég odataláljon...

Tárgy: Re: Fogadóterem Csüt. Ápr. 19, 2012 4:13 am

Cassie

Ruha: EZ

Kilépek a szórakozóhelyről. A mai napon úgy gondoltam egy kicsit elengedem magamat munka előtt, így aztán elmentem, hogy kikapcsoljon az agyam. De sajnos talán túl hamar eljött annak az ideje, hogy elinduljak dolgozni. Persze ezt a munkát nem értem szó szerinte, hiszen nem vagyok bankár, vagy valami ilyen nagyon komoly dologgal foglalkozó illető, hanem, egy kéjvágyó nő. Az estéimet kuncsaftokkal töltöm, nőkkel és férfiakkal vegyesen, akiknek megvalósítom akár legvadabb álmait is. Persze talán mocskos dolognak gondolják ezt sokan, de fogadni mernék, hogy azok titokban vágynak arra az érzésre, amit a törzsvendégek éreznek.
Az életemet nagyon jól irányítom, mivel számomra a munka és a magánélet két különböző dolog. Egyik se zavarja a másikat. Természetesen az ismerőseim többsége tudja, hogy mivel foglalkozom, de ezért soha nem ítéltek el, nem érdekli őket, hiszen amikor velük vagyok, akkor aztán minden van ott, csak szex nincs. Majd esténként átvedlek, ártatlan kislányból, egy őrült vadmacskává, akire mindig is vágytál.
Miközben az után hajtok a bordélyház felé azon gondolkodom, hogy valami kihívóbbat kellett volna felvennem, csakhogy abban valószínűleg nem engedtek volna be a szórakozóhelyre. Na, mindegy, már nincs időm semmire. Leparkolok a hely előtt, kiszállok szűk kis koktélruhámban, magas tűsarkaimon, pedig belépek a küszöbön. Azonnal megérzem a kéjvágy érzését és már szinte én magam is várom a ma estét. Odalépek a pulthoz, köszönök a recepciós lánynak és bejelentkezek. Kérek egy poharat és egy üveg bort, majd elindulok a boxok között. Még alig vannak munkatársak, de egyszer csak megpillantok egy lányt az egyik rejtett kis helyen. Kacér mosollyal az arcomon sétálok oda hozzá. Arcát megpillantva ismerőst vélek felfedezni benne.
- Helló! Cassie igaz? Nem gond, ha csatlakozom a társaságodhoz, amíg várakozunk.
Miközben beszélek, végignézek rajta. Olyan 17-18 évesnek tűnik, túl fiatalnak ehhez a helyhez. Bár én sem vagyok olyan idős, de legalább már nem gimis korú.

Tárgy: Re: Fogadóterem Csüt. Ápr. 19, 2012 8:35 am

Ahogy várok és nézelődök kedvenc munkahelyemen, apám jut eszembe. Lehet nem valami okos dolog volt elszöknöm Franciaország legeldugodtabb helyéről. De nem voltam kíváncsi a családomra. Anyám meghalt, még a szülésembe, apám pár évvel ezelőtt egy drog balhé következtében. Így bátyám, Francesco és nagyapám nevelt fel, vagyis próbálkozott ez idáig. Ott telt be a pohár mikor egy kolumbiai drogbárónak akartak ajándékozni, mint jegyesét. Hol élünk???! A 16. században?!
Amint megtudtam másnap fogtam magam korán reggel, megfogtam pár cuccot és eljöttem Párizsba, itt befestettem méz szőke tincseimet korom feketére. Ami igen sokat változtatott külsőmön, valamint öregített is kicsit rajta, így nem tűnik fel sok embernek. Csak a Madame, a legjobb barátnőm tudja igazi koromat.
Először a Madame-nak is bizonyítanom kellett, hogy nem vagyok túl fiatal, milyen környezetből jövök, és hogy sok pénzt fogok hozni a háznak.
Amint iszogatom kedvenc narancs juice-m, egy régi vendég settenkedik oda hozzám, de mielőtt leülhetett volna megcsörrent a telefonja. A felesége az.
Szem forgatva búcsúzom el tőle, néha a férfiak olyan undorítóak. Eljátsszák nappal a jóra való, tisztességes férjet, üzletembert, de éjszaka ide jönnek hozzánk. Mi megtesszük azt is amit otthon nem kapnak meg. Mi meg a pénzért cserébe bármit szívesen teljesítünk. Oké, én élvezem a munkámat. A szex jó dolog, imádom, élvezem, és ha még pénzt is kapok érte? Miért ne tenném, még fiatal vagyok, addig kell kihasználnom.
Már a következő juicom iszogatom amikor egyik kollégám csücsül le mellém kacér mosollyal bájos arcán.
-Szia,- viszonzom mosolyát, - nem dehogy, te is kérsz egy pohárral?- intek kezemmel kecsesen a narancsszínű üdítő felé.
-Igen, az vagyok, és te... várj Roxy, ugye? Mintha egy párszor már dumáltunk volna....- gondolkodok hangosan ahogy beljebb csusszanok, hogy elférjen.
-Mi újság veled? Képzeld ma szabinapot kaptam, csak valaki helyett be kellett ugranom, pedig... egy hatalmasat akartam bulizni.-hagyja el ajkamat sajnálkozó sóhaj, majd rápillantok tágra nyílt tekintettel.
-Veled mi a helyzet, milyen napod volt?- csacsogok tovább, olyan jó végre dumálni, egész nap egyedül voltam, kedves lakótársam lelépett egész napra.

Tárgy: Re: Fogadóterem Pént. Ápr. 20, 2012 7:11 am

Mikor a lány viszonozza a köszönést, majd hellyel kínál, leülök mellé, közel hozzá. Nem igazán ismerem, bár már beszélgettünk egy jó párszor. Főként csak a munkáról, de megesett már olyan is, hogy személyesebb témák kerültek szóba. Sose értettem, hogy egy Cassie-hez hasonló lány, miért köt itt ki, de még soha nem kérdeztem meg senkitől, hiszen akkor én is kérdezhetném magamtól: Miért jöttem ide dolgozni? Sok oka van, de legfőképp csupán a szerencsének köszönhetem ezt az állást.
- Igen, köszi.
Mondom, majd az asztalon lévő poharat elveszem és töltök magamnak egy kis narancslét. Mikor megvan az innivalóm, figyelmemet Cassie-re fordítom.
Bólintok arra, amikor felhozza a bulizást.
- Én pont egy szórakozóhelyről jövök, de csak egy olyan fél órát ha voltam ott, mert jönni kellett ide.Az én hangom is kicsit sajnálkozó, de még azt sem mondhatom, hogy akkor bulizzunk itt, hiszen, mit is szólna ahhoz a Madame? Bár valószínűleg csak úgy rajzanának ide a vendégek, de ez akkor is abszurd ötlet, így mielőtt túlságosan is kibomtakozhatna a gondolataim között, inkább elterelem a figyelmemet valami másra. Válaszolok a kérdésére.
- Egész jó nap, bár szívesen táncolnék még.
Mondom, mivel még igencsak bulizós hangulatban vagyok.
Ujjaim hegyét végighúzom a pohár száján, majd kortyolok belőle egyet. Azonnal sokkal jobban érzem magam, mintha a narancs feltöltött volna.
- Na és, volt már ma este kapásod?
Kérdezem érdeklődev, mivel nem tudom, hogy vajon, mióta várhat itt és az éjszaka már jócskán elkezdődött mások számára, hiában nekem még csak most. Sokszor egy-egy vendégre órákat kell várni, máskor meg egyszerre ketten, háman is megjelennek, hogy azonnal meg akarnak kapni. Persze azt is lehet, de nem minden esetben.
Reméljük, minden percét ki fogom, vagy talán Cassie is ki fogja élvezni, akár egy vendéggel, akár azzal, hogy itt szépen elszórakozgatunk kettesben.

Tárgy: Re: Fogadóterem Hétf. Ápr. 23, 2012 7:50 am

Azért elég fura, hogy még mindig ilyen kevesen vannak, mindegy, úgy látszik néha vannak ilyen napok is. Graham vissza jött a városba, remélem nem köpi el a bátyámnak, hogy itt vagyok. Habár mindig is ő volt a legjobb barátom, bizalmasom, és az is marad. Előbb kiállna értem, mint a családom többi tagjáért, ami azért jó dolog...
Nézem ahogy Roxy, helyett foglal, majd leül, közel mellém. Ahogy végig nézek rajta, főleg arcizma minden rezdülésén, gyönyörű tekintetéből, fájdalom sugárzik. Látszik rajta, hogy sokat szenvedett az évek alatt már, de remélem ezután nem nagyon fog. Oké, itt mindenki szenved aki itt köt ki, nem azért mert ez minden álma. De én imádom, és nem bánnom, hogy ezt kell csinálnom, élvezem, szó szerint.
-Hát, te legalább eljutottál egy szórakozóhelyre, habár nem túl sokáig élvezhetted.- nevetek rá. Olyan rég buliztam egy igazán jót, sok pasival, piával, romlottsággal. Hiányzik!
-Na igen, én is táncolnék már egy jót,- sóhajtok lágy mosollyal a szám sarkában, de nem hinném, hogy a Madame örülne, ha csak úgy táncra perdülnénk...Vigyorgok még jobban rá, ahogy kortyolok egy nagyot az üdítőmből. Hát igen, max akkor táncolhatnánk ha valami vendég akadna, aki erre kérne minket.... Ez az! Ekkor ötlik fel bennem az ötlet, ami elég fura, és veszélyes.
-Figyelj csak,- húzódom oda közel hozzá, bár a hangos zenétől amúgy sem hallhatott senki.
-Van egy remek ötletem,- súgom fülébe halkan,- mi lenne ha felszöknénk az egyik szobába és ott elbulizgatnánk, táncolhatnánk... Talán még egy vendéget is vihetnénk!- fejezem be, majd önelégülten és büszkén dőlök hátra. Igaz, hogy veszélyes terv, de annál szórakoztatóbb, amúgy is imádom a veszélyt!
-Hááát ma még nem volt.. és neked?- pillantok rá kíváncsian. Remélem van olyan bevállalós, hogy be is vállalja, én imádnám, az ilyen helyzeteket szeretem!

Tárgy: Re: Fogadóterem Pént. Május 04, 2012 8:16 am

Bambuci

*Lesöpörtem a kabátom ujjának a hajtókájáról a hamut. Még soha nem égettem ki egyetlen ruhámat sem, de gyakran előfordult, hogy a szél rám fújta a cigi elszenesedett végét. Könnyedén túlléptem az ilyen apróságokon, különösen ha a lényeg az élvezeten volt. A káros szenvedélyeim mindenhová elkísértek. Mindösszesen ez volt az oka annak, hogy amint megpillantottam a villódzó fényeket, elővettem még egy szálat, a számba tűztem és meggyújtottam. Szerettem az érzést ahogy a füst átjárt. Még a korai halál ígérete sem tántoríthatott el. A szüleim erre egyszerűen annyit mondtak, hogy 20 év múlva majd bánni fogom az elpocsékolt időmet. Ez olyan költői volt... ráadásul 20 év túl hosszú idő ahhoz, hogy beláthatónak tituláljam. Lassan kifújtam a füstöt. A vége felé jártam az ezüst Dunhillnek, amitől mentolos illatot árasztott a kabátom és a hajam is. Az utolsó slukkra nem tartottam igényt. Eldobtam a csikket, rátapostam, majd a régi ajtó felé indultam, ami legalább olyan tömör volt, mint a gyönyör mögötte. Óó, hát én is költő volnék...
Amint besétáltam, egyből végigfuttattam a pillantásom a kínálaton. Voltak ismerős arcok és ismeretlenek is. A fekete hajú szépség a hamis keleti akcentussal, a kreol lány a világ leghosszabb lábaival, és az a szőke, akiről sosem tudtam eldönteni, hogy skandináv vagy csak egy jól festett francia. Ez a ház túlságosan igényes volt ahhoz, hogy ilyen ócskaságokat ki lehessen szúrni. Mindegyikük tökéletesnek tűnt a maga különleges módján. Egy ismeretlen, barna hajú lány lépett hozzám, akinek tűzvörös ajkai és hibátlan, hófehér fogsora volt. Ez az egyetlen dolog azonnal elbűvölt, és az érzés csak fokozódott, amint megláttam a testéhez simuló, világoszöld ruhát. Csak egy röpke beszélgetés zajlott le közöttünk, miközben hagytam, hogy végigsimítson a vállaimon, miután levettem a kabátot, majd elvitte. Nem vártam meg. Leültem az egyik bőrfotelbe és kényelmesen lejjebb csúsztam. Nem kerestem többé a szemkontaktust vele, így vissza sem jött. Mindegyikükön végigpillantottam, de nem túl sokáig, mert fogalmam sem volt, ma mit is keresek. Lassan beletúrtam a hajamba és hagytam, hogy az izgalommal vegyes nyugalom végigáradjon a testemen.

Tárgy: Re: Fogadóterem Szomb. Május 05, 2012 4:47 am

JULES

- Fiúk, vegyétek halkabbra a tévét, mert mindjárt megsüketülök -
Sóhajtok egy hatalmasat, közben úgy nagyjából letörlöm a konyhapultot. Itt-ott marad még néhány pudingmaradék, de a lehető legkevésbé érdekel a dolog. Az én feladatom az, hogy óránként kétszer rápillantsak Isaacre és az öccsére, Axelre, hogy életben vannak-e még. A munkaköri leírásomban nem szerepel más csak, hogy vigyázzak a gyerekekre és tegyek rendet a szobájukba. A ház rendben tartása azé a hatvanéves öregasszonyé, aki már az első pillanattól kezdve úgy néz rá, mintha maga lennék az ördög. Pedig még csak nem is adtam neki okot arra, hogy utáljon.
Rákönyökölök a pultra és szórakozottan beleharapok az egyik almába, miközben elégedett vigyor kúszik az arcomra amikor érzékelem a GTA San Andreas egyik aláfestő zenéjének a hangerejének csökkenését. Egy hónap elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a családi hierarchia és a tetejére kerüljek. Ez a tény még jobban megszilárdítja azt az elképzelésemet, hogy lassan Hitler szintjére érek, mások manipulálásának terén.
- Bambii, Isaac befoglalta az egész kanapét és nem engedi, hogy játsszak az x-boxon -
A pillantásom a hétéves Axelre esik, akinek akkora hatalmas kék szemei vannak, hogy esküszöm én ilyet még nem láttam. De csak hagyján, hogy mekkora szemei vannak, az még elviselhető lenne. De ahogy nézni tud vele ... Sokkal jobban szeretem Axelt, mint Isaacet. Isaac nagyon is hasonlít arra az embertípusra, akiket a legszívesebben a örök kárhozatra küldenék. Elindulok a nappali felé, útközben felkapva a szobatelefont.
- Isaac, az anyád keres, a szobádba kapcsoltam a hívást -
Lengetem meg előtte a telefont, miközben nekidőlök a boltívnek. Az egyetlen egyik dolog, amivel meg lehet fenyegetni, az az anyja . Mondjuk megértem, egy ilyen anyától én is joggal félnék. Fleur, hogy is mondjam ... A megjelenése és az, hogy mindent precízen és pontosan csinál, annyira ijesztő, hogy akaratlanul is, de teljesíted a kéréseit, anélkül, hogy neki fel kellene emelnie a hangját. Ilyen ember szeretnék én is lenni. De nem hiszem, hogy valaha is összejönne.
- Parancsolj, Axel , tied a pálya -
Összeborzolom a mellettem álló kisfiú haját és vigyorogva pillantok a bátyja után. A következő pillanatban érzem, ahogy szorosan átkarolja a derekamat. Felhorkanva lököm el magamtól.
- Ácsi, tudod, hogy utálom, amikor kisfiúk bújnak hozzám és ölelgetnek -
Még mindig vigyorogva csóválom meg a fejem, majd a bejárati ajtó felé pillantok, ahol pár pillanat múlva feltűnik a ház úrnője. Versace kosztüm, szigorú arcszerkezet és láthatóan elképesztően fáradt.
- Hello Fleur .. -
Intek neki köszönésképp. Szerencse, hogy a külső egy teljesen más belsőt takar. Ha olyan lenne, mint ahogy kinéz valószínűleg nem dolgoznék itt.
- Szia Bambi . Mostantól átveszem a terepet, nyugodtan menj el valamerre és pihenj egy kicsit.
Hálás mosolyt vetek a nőre és pár szökkenéssel átszelem a nappalit, majd a ház legtávolabbi sarkában levő szobámba rohanok be. Annyira szeretem, hogy Fleur valahogy mindig eltalálja, mikor vágyok egy kis szabadidőre. Kinyitva a ruhásszekrényem, kirángatok egy kék pánt nélküli ruhát. Azt hiszem ez tökéletes lesz a célra.

Egy fél órával később már az utcákat járom. Montyra vágyom. A szőke kócos hajára, amibe olyan nagy élvezettel lehet beletúrni, miközben a nyakamat csókolja. A bordélyház felé egyetlen egy szál cigarettát szívok el. Nagyon durva, de egyre kevesebb a napi adagom. A gyerekek mellett nem nagyon lehet csak úgy cigizni, mert ezt az egyet nagyon komolyan veszik. Meg, hogy ne etessem őket mindenféle szarral. A másodikat könnyen betartom, de az elsővel gyakran meggyűlik a bajom. De itt kint a szabadban, akármikor rágyújthatok.
Ahogy belépek megcsap az a jellegzetes illat. Parfüm, pénz és szex. Azt hiszem eddigi ittlétem során a bordélyházban fordultam meg a legtöbbször. Másik két lánnyal jelentkeztem erre az au-pair hirdetésre és mivel ők már többször jártak itt, ezért első este elvittek és megmutatták a látogatásra érdemes helyeket. Ugyan még nem jártam a Tuileries kertjében, sem a Notre Dame-ban, de annyi szent, hogy a legjobb szórakozóhelyeken már megfordultam. Hogy őszinte legyek a többi annyira nagyon nem is érdekel.
Éhes szemekkel pásztázom végig a kínálatot. Ismerős és ismeretlen arcok tömege fogad. Néhányan egy bizalmas mosolyt küldenek felém, a bátrabbak pedig intenek egyet. A figyelmemet azonban egy fotelben üldögélő férfi kelti fel. Fogalmam sincs, hogy csak vendég vagy talán prostituált. Átvágok a helyiségen és megállok a foteljánál .
- Szabad ? - kérdezem és belehuppanok a vele szemben levő fotelba. Feljebb húzom a ruhámat és keresztbe pakolom a lábaimat egymáson, majd fürkésző pillantással végig mérem.
- Mondd, hogy te is csak pénzbe kerülsz - vigyorogva megnyalom az alsó ajkam és hátradőlök a fotelban.

ruhaa

Tárgy: Re: Fogadóterem Hétf. Május 28, 2012 7:58 pm

Fogadóterem Tumblr_lky05oVwx41qewmu6o1_500

To: Cecilia
Dress: HERE
Words: 318

Két kezemmel végig simítok karcsú derekamon, ahogy a tükör előtt állok. Féloldalasan megfordulok, így a fenekemet kezdem el pásztázni, mint most is szinte tökéletesen rám illik a ruha. Ujjaimmal egy szemceruza felé nyúlok és még egy utolsó igazítást teszek, annak érdekében, hogy a tekintetem még csábosabb, még vonzóbb legyen. Vörös hajamba egy szép pántot teszek, majd most nézek újra a tükörbe, hogy megcsodáljam a végeredményt.
- Jaj, nem lesz már ez egy kicsit sok? -Szól felém az egyik lány, mire a szemöldököm a magasba szalad, végignézek rajta, majd úgy szólalok meg.
- Nem. Nem lesz sok, bár téged elnézve... - Felelem neki, majd már fordulok is vissza a tükörhöz, kolléganőm, pedig a fogadóterembe lép ki. Nem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba, bár szerintem senki sem. Meg aztán szeretek szépen kinézni, szeretem a nőies darabokat, arról nem is beszélve, hogy darabokat válogatok össze, amik előnyömre vannak. Egy vörös tincset eltűrök az arcomból, majd jómagam is a Fogadóterembe lépek ki. Tekintetem végig siklik az itt lévő embereken, majd könnyed, kecses léptekkel a bárpult felé indulok meg.
-Egy koktélt. -Mondom a pultosnak, mire az rögtön el kezdi készíteni. Valamivel másabb vagyok itt mint a többi lány, nem csak egyszerű prosti vagyok, nem azért kell idejárnom, mert nem tudok máshogy megélni. Oh, ugyan dehogyis... Egyszerűen csak tetszik a dolog, jó érzés játszadozni az emberekkel... Aprót kortyolok a frissítő italból, majd tekintetem továbbra is a pulton ragad. Agyamban gondolatok sokaságai kezdenek el keringeni, kezdek egy kicsit elbambulni, nem szabadna. Fejemet megrázom, majd hátat fordítok a pultnak és végigmérem a kínálatot, nem eszembe se ötlik, hogy itt nem én vagyok az, akinek választania kell, hanem akit választanak... Nem mintha bánnám, én szinte majdnem mindenkivel fel tudom magam találni, minden ember más és más. Különböző dolgokat szeret, így aztán. Végigsimítok az előttem elhaladó fiú vállain, mire ő visszapislant rám én pedig bájos szempilla rezegtetéssel jutalmazom meg, ám úgy látszik a fiú már talált más játékszert...

Tárgy: Re: Fogadóterem Szomb. Jún. 02, 2012 11:46 pm

To: Josephine Ruha: ez Szavak száma:383

Egy újabb este, és én már megint itt vagyok. Innen tudom, hogy mennyire pocsék egy hét ez a mostani. Fene sem gondolta volna, hogy ennyi fejfájással jár trófea-feleség mellett okosnak is lenni. Sokszor megesett már, de ezúttal nem játszom el a hülyét. A végén még nem azt örökölnék, amit szeretnék…pedig az a szegény, öreg szív az utolsókat ketyegi már. És én alig várom, hogy az óra nullát üssön.
Kegyetlen volnék? Meglehet. Sőt biztos. Ám akármiben is sántikáltam eddig, most nekem is kijár egy kis pihenés. Egy kis élvezet. Egy kis füstös félhomály, és hangos sóhajok. Mert még az ördög is elfárad néha…
Elnyomom a cigarettám az ajtó melletti hamutálban, lustán, egyenest nyeglén hordozom körbe pillantásomat a már messzemenőkig ismert látványon. Mindig vannak persze új arcok, mindkét oldalon; és néha szeretek is azzal szórakozni, hogy a vendégkör legújabb prominens tagjait figyelem…de ma kimondottan kimerültnek érzem magam egy efféle játékhoz. Persze íratlan arany szabály, hogy mi, akik annyiszor megfordulunk itt ezzel nem tartjuk sakkban a másikat. No de ki tudja. Manapság az információ a legnagyobb érték. Itt viszont azt szeretem a legjobban, hogy ha nem akarom, akkor nem kell megerőltetnem magam. Nem feltétlenül _kell_ csinálnom bármit is. Egyszerűen eltűnhetek, mint szürke szamár a ködben. Épp csak egy kicsit kellemesebb a környezet, és a társaság amiben oly könnyű feloldódni.
Megcélzom a pultot, egy itallal kezdeni szinte kötelező. Nem is elsősorban az alkohol hatásáért, eleget jártam már ilyen helyeken ahhoz, hogy semmiféle lámpalázat, gyomorgörcsöt ne kelljen kiölnöm magamból; ez már csak valami egyenest otthonias szokás részemről. Tényleg olyan néha, mint hazajönni. Kicsit ugyan nyüzsgő, hangos és túlzsúfolt ahhoz, hogy igazi otthonnak megfeleljen, de arra az időre, amíg itt vagyok…hm, elég tökéletes egy hely. Szeretem Párizst. Az ilyesmiben verhetetlen az ízlésük, és a szervezettségük. Már nem is hiányzik Olaszország, jó ideje nem.
Nem ülök le a székek egyikére sem, egy pohár pezsgőt kérek most csak, a táskámból előkerül megint a cigarettatárca, hogy újabb bűzrúdra gyújtsak. Jó kislány is tudok lenni, egész nap egyetlen egyszer sem volt alkalmam füstölögni. Ideje pótolni a mulasztásokat.
- Hát, őt lekésted kedvesem – állapítom meg szórakozottan a mellettem a vendégeket szemezgető lánynak, követve a mozdulatot, amivel távozó ifiúr vállán simít végig. Nem különösebben a rosszindulat uralkodik el bennem, egyszerűen csak nincs kedvem egyedül bámészkodni. Elvégre nem azért járunk ide, hogy egyedül legyünk. Sőt, ugyebár…