Josephine Penthesilea

Bármennyire is próbálja titkolni, szeretné, ha egy igazi családja lenne, ami nem csak a pénzről szól...
Bűntudat nélkül képes lenne ágyba csábítani a mostohatestvérét, Lawrence-t.
Soha nem mondja ki, hogy biszexuális.
Soha nem volt még szerelmes, eddig mindenki iránt csak vonzalmat érzett, érez. Ezen nem is igen kíván változtatni a gond csak az, hogy senki sem tudja befolyásolni az érzéseit, még Miss Penthesilea sem.
Legeslegbelül egy érző lény, aki igen is vágyik egy kis szeretetre csak éppenséggel még saját magának sem hajlandó bevallani.
Megveti a drogokat, nem látja értelmét a dolognak. Ő ilyen "csodaszerek" nélkül is jól tudja magát érezni...
Szereti provokálni a többi embert, megjátssza magát, felhergeli őket, aztán az ágyban átengedi az irányítást.
Hisz a szellemekben és egyéb ilyen természetfeletti dolgokban, imádja a misztikus dolgokat.
Alapjáraton egy kedves elbűvölő lánynak mutatkozik, ha valaki esetleg a barátjává válik akkor azzal őszinte és odaadó.

Azt mondják az ember életében igen fontos szerepet játszik a család, nos attól tartok igazat kell adnom nekik. Nem mintha nem élvezném a mostani életem, de...
Anyám belehalt a szülésbe, így soha sem ismerhettem meg. Apámban volt annyi, hogy nem akart magamra hagyni, ezért "örökbefogadott". Gondolom ez most így egy kicsit zavaros, tehát dióhéjban elmondom a sztorit. Apám üzletember, aki szinte mindig utazik, nem sok időt tölt a feleségével és azzal csalja meg, akivel éppen akarja... Nos, mivel anyám Roger Penthesilea szeretője volt, aki ráadásul még csak nem is fehér bőrű nő volt, mondhatni törvénytelen gyermek voltam az életükbe. Lehet apám is csak azért vette a nevére, hogy növelje a hírnevét, nem tudom... Nem egészen fordul meg a kicsi kis fejemben, hogy esetleg szeret vagy bármi ilyesmi. Mindenesetre van egy velem egykorú bátyám Lawrence és egy húgom Louise. A "családban", már ha lehet egyáltalán így nevezni, természetesen csak nekem van ilyen sötét bőröm.
Mondhatni nem igen foglalkoztak velem, apám felesége Madison felesége, szerintem sejt valamit, és az igazat megvallva nem is nagyon kedvel. Mindenesetre annak azért örülök, hogy apám 15 éves koromban elmondta nekem az igazságot, nem is tudom már, hogy melyikünk volt nagyobb zavarban, ő vagy én... Mármint persze azt tudtam, hogy Madison nem az anyám, de azt hogy Roger az apám csak 15 éves koromban tudta meg. Ráadásul sokat mesélt anyáról is... Ki tudja talán szerette!
Mint már említettem édesapám sokat nagyon sokat utazik, így nincs ideje rám, Madison meg mint már említettem... A helyzet az, hogy nem az vagyok, aminek látszok. Talán ha rám néznek egy édes, bájos hercegnőt látnak bennem, de korántsem vagyok az. Manipulatív vagyok és behálózom az embereket...

- Miss Penthesilea ön igazán elragadó egy személyiség. Mi is történt az igazi szüleivel?
- Köszönöm, ha nem bánja ezt most bóknak vettem. A szüleim... édesanyám belehalt a szülésbe, édesapám pedig már korábban meghalt, de azt hiszem jobb családot nem is kívánhattam volna magamnak. Mr. Penthesilea fogadott örökbe, de mondja csak hogy tetszik Franciaország? - Teszem fel a kérdést, miközben az ablakhoz sétálok, majd onnan tekintek apám üzlettársára. A férfi követ a tekintetével, majd hamarosan Ő is feláll és mellém lép.
- Franciaország csodás. - Feleli, miközben mosolyogva rám pislant. Ajkaimon egy démoni mosoly jelenik meg miközben közelebb hajolok hozzá, kifejezetten jó parfümöt használ. És még csak nem is olyan idős...
- Csodás... - Ismétlem meg kéjesen, majd ajkaim végigsiklanak a nyakán és egy nedves ívet írok le a nyelvemmel.
- Oh, elnézést Mr. Smith... Jaj, én annyira sajnálom... - Mondom kétségbeesetten, miközben hangom gyermekien csendül. Mr. Smiht az ujjait a számra helyezi és elmosolyodik...

- Attól tartok Mr. Smith hogy ez nem fog menni... Vagy együtt működik apámmal és támogatja az üzletet, vagy kénytelen leszek elújságolni mindenkinek, hogy megerőszakolt.
- Ezt nem teheted. Úgyse hinne neked senki! Különben meg Te is akartad.
- Áh, szóval áttértünk a tegeződésre... Ejnye Mr. Smith, ne felejtse el, hogy egy úri hölggyel beszél. Nem hinnének nekem? Komolyan így gondolja? Nézzük csak... Annak a férfinak ki hinne, aki már háromszor házasodott meg, régebben pedig alkohol problémái voltak. Vagy hinnének egy fiatal, törékeny, bájos leányzónak, aki apuci szeme fénye, ráadásul soha senkit nem bánt. - Mondom neki bájos mosollyal az arcomon, látom rajta, ahogy az ideg tépni kezdi, mire egy halk kislányos nevetést is megeresztek.
- Akkor megbeszéltük. - Teszem még hozzá, majd kilebegek a teremből egyedül hagyva a mérgében fortyogó Mr. Smith-t.

A helyzet az, hogy nem csak Mr. Smith volt az, akit az ágyamba vittem. Ott van például az újonnan érkezett cseléd lányka, vagy a fiatal kis lovász fiú. Talán még Mrs. Darkfield-et is érdemes lenne megemlítenem, aki megint csak abban segített rá, hogy apám üzleti élete még sikeresebb legyen. Nekem csak jó volt, ha édesapám nem volt otthon. Hogy nekem ebben mi volt a jó? Egy jót szórakoztam, az pedig, hogy a másik fél mit érzett nem igazán érdekelt... Mikor 18 lettem megkaptam a család Párizsban lévő birtokát, aminek mondanom sem kell igazán örültem. Párizs... Gyönyörű egy hely nem igaz? De mennyivel gyönyörűbb, amikor lemegy a nap... Megfordultam különböző bárokban, míg nem végül összeakadtam a Madammal. Felajánlottam neki, hogy szívesen dolgoznék nála, fizetést nem kérnék. Minek? Van elég pénzem így is, csak az élvezetekért mennék oda. Megállapodtunk, hogy nem szivároghat ki, hogy nemesi családból származom, valamint, hogy nem kell mindig itt lennem. Így hát, már egy jó ideje a Madamnak "dolgozom." Persze erről apám mit sem sejt, sőt senki és nem is igen fog kiderülni, ha csak a Madam szája el nem jár, ez pedig úgysem fog bekövetkezni.