:: Repülőtér

Eric Martinot

Épp pár perce, hogy leszállt a gépem Párizsban. Londonból jöttem egy fontos megbeszélésről. Eléggé elfáradtam, s csak egy kis nyugalmat, a lakásomat, s egy forró fürdőt akarok. Jelenleg ez a legnagyobb vágyam, de mire még haza érek az kb. 2 óra, főleg ebben a nagy városban. Néha már elegem van a nagy városi életből, itt most csak egyetlen embert ismerek, s az a nővérem. Erin néhány szempontból a legjobb testvér, de van hátulütője is a dolognak. Ő nem olyan, mint a többi átlagos lány ebben a városban. Túl sok rejtély van az élete körül, amit csak akkor tud meg az ember ha sok időt szentel arra, hogy megismerje, vagy maga Erin akarja így. A mi kapcsolatunk mindig is bonyolult volt, de szeretjük egymást, bár néha nem ezt mutatjuk. Ha vitázunk az csak a munkája miatt van, mert nehezen beszélek szépen az éjszakai életét illetően- Szerencsére nem vagyunk egyformák, viszont ha az ő életére gondolok néha, de csak ritkán akkor felmerül bennem a kérdés talán azért vonzódom egy kicsit én is ahhoz az élethez, mert ugyanaz vér csörgedezik az ereinkben. Akárhányszor töprengek róla elfog némi vágy, hogy kipróbáljam az olyan életet.De eddig csak három dolog tartott vissza attól, hogy megtegyem ezt a fontos lépést: A családom, mert nem akarom, hogy bennem is csalódjanak ilyen téren, s nem viselném el ha miattam lenne ez a botrány, nem érzem magam képesnek rá, hogy csak simán eladjam a testem pénzért nap, mint nap, az életem tökéletes, van munkám. Ezek a dolgok állítottak meg eddig, de attól tartok, ha valami súlyos dolog történne most az életemben ebbe a munkába menekülnék. S nem csak azért, mert nincs más kiút, hanem mert veszélyes, élvezettel teli lenne, s újat próbálnák ki. Egyelőre nem vetemedek ilyenre, s addig jó míg nincsenek rossz gondolataim. Bár az is elég ha néha ilyenekre gondolok. Ahogy mentem a kijárat felé, s ezek a gondolatok lepték el a fejemet egy ütközést észleltem. Nekem jött egy fiatalember, de mielőtt elestem volna egy férfi kart éreztem a derekamon. Emiatt megmaradt az egyensúlyom, s amint észbe kaptam, ő is elengedett persze csak miután látta semmi bajom.
-Elnézést kérek, az én hibámból történt. - Kedves, s bocsánatkérő hangon szólaltam meg. A gondolataim már szinte átvették a testem felett is a hatalmat. Kicsit szétszórt lettem, amiatt ami zajlik velem mostanában.
-Charlotte vagyok, s még egyszer bocsánatot kérek az ügyetlenségemért, azt hiszem túl hosszú volt ez az út nekem. Talán kijöttem a formámból. -Mosolyodtam el bájosan.