Keira West

Élvezem az élet minden pillanatát, imádok szabad lenni. Eleinte azért árultam a testem, hogy tudjam fizetni a tanulmányaimat. Azóta meglehetősen megváltoztam, ott hagytam az egyetemet és most azt csinálom, amit élvezek. A nap nagy részében nem vagyok józan, de én így jól érzem magam. Pia, drog, csajok, pasik, mi kell ennél több? Van egy tetkóm: "My art is freedom" felirat ékeskedik az oldalamon, úgy gondolom ezzel a rövid mondattal könnyen lehet jellemezni engem. Sokan megvetnek, amiért nem foglalkozom a jövőmmel, megélek a szépségemből meg hát még abból amim van, de engem nem érdekel mások véleménye. Imádom a jó pasikat, és a jó csajokat, úgy érzem megtaláltam a nekem való helyet.

-Tűnj a lakásunkból!-ordította vörös fejjel az apám, odadübörgött a bejárati ajtóhoz, nagy erővel ráb*szott a kilincsre, amitől az ajtó kivágódott. Könny szökött a szemembe és próbáltam összeszedni magam. Ha kilépek azon a kapun talán soha nem jöhetek vissza. De mégis mit kezdjek egymagam 19 évesen, otthon, pénz és barátok nélkül? Itt sincs értelme maradni, mert a szüleim úgy néznek rám, mint aki megölte az anyját. Pedig csak megdolgoztam a pénzemért, ami a tanuláshoz kellett, szükségem volt rá. Igaz, erkölcstelen módszerrel, de csak segíteni akartam, és levenni a vállukról egy terhet. Tudom, nem jó kifogás, de még magamnak sem mertem bevallani, hogy élveztem. -Menj!-szólított fel újra távozásra az apám, akiről nem mellesleg tudni kell, hogy rendőr, szóval így buktam én le, hogy a testemet árulom. Lassan elindultam az ajtó felé, majd kiléptem a küszöbön. Mikor elindultam a lépcsőn az ajtó becsapódott mögöttem, ezzel is jelezve, hogy nem vagyok ide való többé.
Hát így kerültem én ide, a bordélyházba.