:: La loco

Sosem tűnődtem el azon, vajon az élet minek sodort szexéhes férfiak karjaiba. Ártatlan nőként tekintek magamra, akit beszippantott a szexipar.
Általában ilyenkor kúszik az ajkaimra egy huncut mosoly. Sok lánnyal ellentétben én akartam, vágytam ezt a munkát. Szeretem a szexet, bár az igazat megvallva, nem arra számítottam, hogy kiéhezett, vén kujonokkal kell majd kielégítenem a szexéhségemet. Szerencsére sikerült az évek múltával leszűkítenem a kuncsaftjaim körét csak és kizárólag azokra, akik fizetnek is, nem csak igénybe vesznek.
Vannak olyanok, akik havonta egyszer jönnek és vannak olyanok – a legkitartóbbak – akik minden nap eljönnek hozzám. Sosem unom meg őket, mert mindig szolgálnak számomra érdekes információval.
Nem szoktam azonnal belecsapni a dolgok közepébe, szeretek eljátszadozni velük. Nem inkább beszélgetésre gondolok - az marad a végére - hanem inkább arra a beteges szórakozásra, amit én előjátéknak hívok. A legtöbb kuncsaftom imádja a szerepjáték minden formáját és én sem vagyok ez ellen. Olykor átalakulok szexi nővérkévé, aki ápolja a háborús sérültet vagy miniszter asszony, aki a kormány egy tagját bünteti meg szabálysértés miatt. Imádom őket, megmosolyogtat és érdekes módon felizgat.
Most azonban szeretnék mindent kizárva, egy kicsit elszakadni ettől a világtól. Elmenni a kedvenc szórakozó helyemre, meginni egy két koktélt, aztán hazamenni és ágyba bújni. Ha Edward is akarja, ismét nálam töltheti az éjszakát, ha nem, akkor egyedül hajtom álomra a fejem.
A nappalim tükre előtt állok már vagy fél órája. Hajamat kibontottam, egy kicsit begönrödítettem, mert unom az egyenes hajat. Leheletnyi sminket tettem az arcomra és a hatodik ruhát dobtam magam mellé a földre. Nő vagyok, szeretek jól kinézni, így fél óra múlva már teljesen felöltözve néztem végig magamon, elégedett mosollyal a számon.
A táskám után nyúlva indultam ki a lakásból. Mielőtt azonban végleg kiléptem volna, áttúrtam a táskámat, hogy mindenem benne van e. Mobil, szájfény, parfüm, pénztárca, rágó és a gázsspraym. Ezek nélkül sehova sem megyek el.
A zár hangosan kattant a kihalt épület harmadik emeletén, a sarkam visszhangot vert a kőépület falai között, ahogy eltipegtem a liftig és beszállva a földszintre irányítottam a gépezetet.
A földszintre érve ismeretlen férfiakba botlottam, akik kurjongatásokkal és obszcén szavak ordításával jelezték, számukra én vagyok az est fénypontja. Elmosolyodtam, ahogy felismertem egy kettőt közülük. Mennyi balga ember él ezen a világon. Egy ruhaváltás, egy napszemüveg csodákra képes és az embert már fel sem ismerik.
Az épület előtt taxik sorakoztak, beszálltam az egyikbe és miután a címet bájosan elbúgtam a sofőrnek, az már vitt is célirányosan a La Loco-ba. Imádom azt a helyet, Párizs egyik legimpozánsabb szórakozó helye, ha nem a legjobb.
Az italok és a kiszolgálás nagyszerű, törzsvendégnek számítok ezen a helyen, így amikor kiszálltam a taxiból, Bastien, a kidobó fiú eltessékelte az utamba eső hímnemű egyedeket és betessékelt a szórakozó helyre.
Kellemes zene szólt, párok beszélgettek, köztük több kurva is épp azon igyekezett, hogy ma pénzhez jusson. De én ma szórakozni jöttem ide, nem dolgozni.
A pultnál felültem az egyik bárszékre és mosolyogva a pincérsrác felé fordultam.
-Bonjour. – Pillogtam rá kacéran. – Egy martinit kérek, felrázva, jég nélkül. – Adtam ki a rendelésemet, majd hátat fordítva a srácnak, könyökeimet a pultnak támasztva néztem körbe a kis társaságon ismerős arcok után kutatva.
Nem kellett sok idő, azonnal kiszúrtam egyet a tömegben. Számra huncut mosoly kúszott, ahogy összenéztem a férfivel. Egy tapodtat sem mozdultam, tudom, hogy felfigyelt rám és hamarosan élvezheti a társaságomat.
-Gyere Israel, szórakozzunk ma egy kicsit… - Suttogtam magam elé és nagyot kortyoltam az azóta elkészült martinimből.

Words: 560 || Outfit: KATT || Music: The Pussycat Dolls - Buttons || Note: Remélem tetszik így elsőre (: