Vivien Leroy

Kiskorában mindig az Eiffel toronyról álmodozott és tudta, hogy ha nagy lesz eljut Párizsba és ott fog élni. Össze is jött neki, nem egészen úgy ahogy képzelte de megvan.
Szerény lány, nagy önbizalommal és önfegyelemmel. Nagyon jól uralkodik az érzelmein, és nagyon jól tudja titkolni azokat. Soha nem hagyja, hogy becsapják. Az agyában a kerekek gyorsabban forognak, mint az kívülről látszik. Egy szőke libától eltérően ő okos és értelmes nő, soha nem hagyta magát megszégyeníteni és kigúnyolni. Amit csinál azt jól csinálja mit nem csinál jól azt nem csinálja.

Londonban születtem egy meleg nyár feé közeledő napon. Bár a szüleimet soha nem ismerhettem meg a mai napig remélem, hogy ez a tény változni fog.
Amikor az anyukám megszült csak úgy szó nélkül ott hagyott a kórházban. Az orvosok nem tudtak velem mit kezdeni és a nővérek ötletére beadtak egy nagyon jó gazdasági helyzetben lévő gyerekotthonba. Ott nőttem fel. Nem fogadtak örökbe, mert nem adtam rá lehetőséget. Túl félénk voltam mindenhez, így ha valaki beszélgetni akart velem csak ültem előtte és néztem ki a fejemből. Ezért 18 éves koromig nem kerültem ki az otthonból. Amíg ott éltem elkényeztettek, mindent megkaptam, mert az otthont egy gazdag család szponzorálta és így az otthon milliomos lett. Csak azok a gyereke kaptak ilyen nagy kényeztetést akikről tudták, hogy nem fognak szülőkhöz jutni. Én közéjük tartoztam. Egyik nap kaptam egy gyönyörű képes könyvet amiben megláttam az Eiffel tornyot. Elolvastam mindent amit tudni kell róla és onnantól Párizsról álmodoztam.
Mikor végre betöltöttem a 18-at kimentem a nagyvilágba. Többé nem támaszkodhattam a nevelőkre, nem szponzorált senki, magamnak kellett megkeresnek a kenyérre valómat. Tudtam, hogy én Párizsban fogok élni. Felszöktem egy vonatra amely egyenesen Párizsba vitt el. Mikor végre ott voltam az Eiffel torony lábánál leesett a tantusz, hogy nekem egy árva fityingem nincsen. Nem tudok hol lakni, aludni és élni. Kétségbeesetten bolyongtam Párizs szívében és nem tudtam mit kezdeni magammal. Akkor karolt belém a szerencse. Szó szerint, hisz egy nő Belém karolt a behúzott egy bordélyházba ahol munkát kínált és nekem nem volt mit tennem el fogadtam és azóta itt dolgozom. 18 évesen itt kezdtem karrieremet és egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy egy ideig itt is maradok. Elég sok pénzt keresek és már elég nagy a hírnevem, de sajnos nem én vagyok a legjobb, de majd ezt is hamar elérem, ha lesz még rá időm