David Mercer

Az ember gazdag és már rögtön azt hiszik, hogy tökéletes élete van. A pénz boldogítja, tettekre ösztökéli és bátorítja az embert, legalábbis a szóbeszéd így járja. Az a személy, aki hatalom és egy nagyobb vagyon birtokosa, bármit és bárkit megkaphat anélkül, hogy erőlködne vagy küzdene. Tehát, a milliomos egy teljhatalmú egyén, akinek nem parancsol senki és semmi? Nincsenek előtte szabályok, akadályok és emberek, akik keresztbe akarnak neki tenni? Túl szép lenne az egész. Az én életem sem fenékig tejfel és nem is vagyok olyan tökéletes, mint azt gondolnák. Elég szeszélyes jellem vagyok. Kiismerhetetlen, válogatós férfi, akit a világon még egyetlen egy ember sem értett meg igazán. Lássuk csak...

...gyűlölöm a hazugságokat. Utálom, ha a szemembe hazudnak, legyen szó apró, vagy hatalmas hantázásról. Nem tűröm az ilyesmit senkitől. Azonban meglepő lehet, hogy én ugyanezt bármikor megteszem. Igazságtalan az elvárásom, hogyha igazából én is átverek mindenkit a környezetemben, de az ember általában magának akarja a legjobbat. Kiváltságos helyzeteket próbálok én is teremteni magamnak, ami néha összejön, néha nem.

...gyakran esek túlzásokba és gyakran magasztalom fel személyemet, természetesen alapok nélkül. Illetve, azért csak van valamennyi, ha ekkora önbizalomra tettem szert. A nők a lábaim előtt hevernek, bármelyiket megkaphatom és most ne vegyük számba a prostituáltakat, akiknek ez kötelező. Rengeteg barátom van és mind felnéznek rám, bár erre közrejátszhat az is, hogy én kerülnék apám helyére... majd egyszer. Szóval, a pénz szagát követik, valójában nem is engem. Mindazonáltal a sok bók és dicséret... mézes mázos szavak előcsalogatják egoista énemet és megesik, hogy felvágok életem egyes részeivel, valamint kiváltságaimmal. Aztán kisebb megjegyzésekkel az igazibb igaz barátok visszarángatnak a földre.

...képtelen vagyok szeretni. Nem. Igazából nem az a helyzet, hogy képtelen vagyok rá, hanem félek tőle. Látom magam körül a sok sanyarú sorsú férfit és nőt, akiket a párjuk átejtett, megalázott, elhagyott... és rájöttem, hogy én mindebből nem kérek. Apa is teljesen magába zuhant, mikor elveszítette anyát - bár a saját hibájából történt. A szerelem egyenlő a csalódással. Nem akarok csalódni. Nem akarok szenvedni. Nekem tökéletesen jó úgy, hogy a magam uraként járok a nagyvilágban és nem kell félnem attól, melyik percben csal meg életem szerelme.

...imádom az újságírókat. Nem csak azért, mert népszerűvé tesznek, de segítenek abban, hogy apámat bosszantsam. Gyűlöli, mikor rémes képek és botrányos cikkek jelennek meg rólam. Képtelen tolerálni a dolgaimat és mivel oly hőn áhítozik azért, hogy a helyére lépjek majd, nem is fogja soha elnézni a dolgaimat. Viszont sajnálatos módon az ő kedvéért nem teszek le az élvezetekről, ahogy a fotósok és firkászok hadáról sem. Tettestársak egytől egyig.

...pocsékul vigasztalom az embereket. Sőt, nem is tudom igazán megvigasztalni őket, mert általában úgy sül el az egész, hogy még inkább megríkatom azt az illetőt, esetleg az öngyilkosságba hajszolják szavaim. Látom én a dolgok pozitív oldalát, de nem tudom azokat elmondani a depresszióban szenvedő egyénnek. Egyszerűen borsódzik a hátam a síró, szomorú, szenvedő emberektől, akik magukba fordulnak pár hiba vagy tévedés miatt. Inkább kerülöm a társaságukat.

...művészetpárti vagyok, bár ezt sokan nem is gondolnák rólam. Tíz éves korom óta zongorázok, emellett amatőr szinten a gitározás is megy. Volt mit kezdeni azzal a sok szabad idővel kiskoromban, ugyanis apámék nem voltak hajlandóak óvodába adni, ahogy a többi gyereket. Múzeumokba, galériákba járkálok, mikor időm engedi és nem szégyenlem, egyáltalán. Csak szimplán nem reklámozom, mert felesleges volna. Az embereknek nem kell tudniuk rólam semmit. Lássanak olyannak, amilyennek akarnak. Különösebben nem érdekel.

HOZOTT PÉLDA INNEN JACKSON RODE SZEMSZÖGÉBŐL

Már porzott a vesém az alkohol után. Inni akartam, főként bánatomban. Sosem volt rossz sorsom, sosem tartottam magam rossz embernek, most mégis előtört belőlem minden. Az öt évvel ezelőtti sérelmek, a jelenlegi fájdalmak és egyszerűen a világ minden terhe a nyakamba szakadt. Mintha Isten szándékosan verne a problémákkal. Mintha nem lenne így is elég. De hát nem tehetek ellene semmit. Apám ismételten ki fog küldeni a megszokott mennyiségű anyaggal, én pedig ismételten eladom, mert muszáj. Ebből keressük a kenyérre valónkat és mára már egy igazi drogbáró vált az öregből. Kevés ember van, aki akkora hatalommal rendelkezik, mint ő. És bár csodálom azért, mert ennyi mindent elbír, cipeli a gondokat hátán, nem akarok olyan lenni mint Ő. Gonosz ember. Talán még bérgyilkost is fogadott fel párszor. Ha nem szimpatizál egy emberrel, azt könnyen nyomorúságra juttatja. Rendszerint nincs belőle köszönet.

Lustán vetettem fel lábaimat a kanapéra és úgy tekintettem körbe. Minden olyan békésnek tűnt, kint mégis háború dúlt. Nem amolyan 1900-as évekbeli, hanem a maffia szervezetek közt. Megszállottan törekedtek a pontosságra, a precízségre és természetesen a hatalomra. Hogy minél nagyobb területtel, emberrel rendelkezhessenek. Soha nem tudtam felfogni, mire jó az egész, de ha ez szórakoztatja őket, hát csinálják. Apám is könnyű szerrel lehetne egy közülük, de okos ember lévén, inkább elvegyül a kisebb dílerek közt. A legjobb emberének tart, pedig tudom, hogy vannak nálam sokkal ügyesebbek. A legrosszabb viszont, hogy nem félt engem. Nem fél attól, hogy egyszer elkapnak a zsaruk és bevisznek. Kivált? Ugyan már. Magasról tenne rá, hogy ha ott rohadok meg a többi börtöntöltelék között. Szép lassan rájönnék, hogy az életem fabatkát sem ér. Senki sincs. Itt vagyok huszonöt éves fejjel és nincs barátnőm, nemhogy még feleségem...Minden évben egyre idősebb leszek és minden évben azt mondogattam magamnak, hogy: nem, még túl fiatal vagyok. Egyszer nekem is muszáj lesz elkötelezni magam. Habár, apám azt sem bánná, ha nem így lenne. Elvégre nem ismerem az anyámat. Az is lehet, hogy escort lány volt. Egy k*rva. Szép kis család, nem? Az apa egy drogbáró, a fia egy díler, az anya meg feltehetőleg prosti. Ez ám a meghitt környezet.

A telefon megrezzent az asztalon, arrébb mozdult pár centivel. Szerencsére levettem róla a hangot, különben biztos megijedek. Mostanság a legapróbb nesz és felriasztott, még ha tv-t néztem is. Kezdek paranoiás lenni. Francba már az egész bizniszelgetéssel. A készülékért nyúltam és a képernyőre fókuszáltam. SMS. Hát persze, hívni csak azok szoktak, akik drogot akarnak, azt pedig hétfőként általában nem kutatják. Fogalmam sincs, miért, de így legalább nem kell mászkálnom és van egy szabad napom. Az öregnek persze azt mondom, hogy ilyenkor is kell szállítanom, had higgye, hogy gyűlik a bevétel. "Küldtem egy kis meglepit, bármelyik percben megérkezhet hozzád. Használd ki, nem csekély összeget fizettem Érte." Összeráncolt homlokkal gondolkoztam, hogy mi lehet az a meglepetés. Tudtommal nincs születésnapom, szóval...Az is ritka, ha gondolnak rám. Ted az egyetlen, aki legalább minimális szinten tartja velem a kapcsolatot. Ahogy ismerem, egy újabb escort lány lesz. Akit felküld hozzám, én pedig elküldöm innen azzal a kéréssel ellátva, hogy hazudjon értem, miszerint igenis kihasználtam az adott helyzetet. Egyszerűen képtelen vagyok csak úgy...csak úgy...mindegy. Egyáltalán nem érdekel. Már csak várnom kellett, hogy a lány megérkezzen és közölhessem vele: távoznia kell. Reméltem, hogy nem kell erőszakkal kitennem, hanem elmegy magától.

A távirányító után nyúltam és bekapcsoltam, hogy ne legyen akkora csend a házban. A berendezés igazi férfi-kéróra utalt. Olyan helyre, ahol a lányok naponta tízszer fordulnak meg és tökéletesen biztosítva vannak afelől, hogy egyik se akarjon itt maradni. A hálóban két polcnyi pornó-videó sorakozott ízlésesen, szemmagasságban elhelyezve, hogy elijessze női vendégeimet másnap. Aztán a következő: egy párna, egy takaró, egy törölköző. Semmiből sincs még csak véletlenül sem kettő, nehogy azt higgyék, hogy bármikor beköltözhetnek. Igen, előfordul, hogy nőt hozok fel futó kaland céljából és az ilyen esetekre vannak a fentebb említettek, de ettől függetlenül nem vagyok nőcsábász. Pusztán kell néha a kikapcsolódás. A pornó pedig legtöbbször eléri a kellő hatást: gusztustalannak találják. Meredten bámultam a színes képernyőt, melyen valami főzőműsor ment épp. Elálmosodtam, szóval alighanem el is aludtam. Tudván, hogy az a valami...vagy valaki bármikor megérkezhet.