Montel Candide Bissonnette

Nem nehéz leírni, tulajdonképpen egészen könnyen megismerhető figura vagyok. Semmi csalás, semmi képmutatás, egyszerű és nyílt jellemmel áldottak meg. Szelíd, optimista és mondhatni (a környezetemhez képest is) ártatlanka vagyok, szelíd derűvel szemlélem a világot, szeretek álmodozni, és tulajdonképpen…nem is tudom hogy fogalmazzam meg…de van bennem egyfajta kisfiús báj is, ami egyből elbűvöli a nőket. Kicsit kelekóty, kicsit ütődött és szétszórt, de érdeklődő, rendes, őszinte, könnyen alkalmazkodó, igazán szerethető srác vagyok. A lányos apukák álma…
Amúgy ezt az arcom az ágyban is megőrzöm. Tapintatos, figyelmes és odaadó szerető vagyok. Gyengéden bánok az ideiglenes partnereimmel, és arra az időre, amit együtt töltünk, ténylegesen is beleszerelmesedem az illető hölgybe. Francia vagyok…na.
Szeretek mosolyogni, nevetni, és elbűvölni másokat. Persze mindezt nem igazán szoktam használni, de könnyű belerántani a hülyeségekbe, már csak azért is, mert a barátaimért mindent megtennék. Félek, hogy elvesztem őket, ezért is vigyázok rájuk.
Ez eddig stimmel is. De. Nem vagyok egy tipikus, nyálgombóc, érzékeny pasas, akik inkább nő mint hím. Férfi vagyok, és ehhez tartom magam. Tudok komoly is lenni, szigorú, és meglepően határozott vagyok. Főleg az ágyban…itt egy másik énemmel találkozni. Éppen ezért az új vendégeket is inkább hozzám szokták irányítani.
Hogy hibám van-e? Nos, azt hiszem senkit nem áldottak meg annyi szentimentalizmussal és empátiával mint engem. Könnyen leszek szerelmes, és nehezen ábrándulok ki. Sokat csalódok, de nem nagyon vág a földhöz, hisz örök optimista lévén, újra belezúgok az első elém kerülő lányba.

Kicsit megkésve zuhantam be az öltöző bejáratán. Ráadásul nem is a jó ajtón léptem be igen nagy hévvel. Erre csak azután jöttem rá, hogy ledobtam a hátizsákom a sarokba, és lehúztam a fekete pólóm, majd a szokott, laza ingem keresésére indultam, ami nem lógott, szépen felakasztva a nagy tükör sarkán, frissen mosva és vasalva, ahogy tegnap éjjel hagytam.
És a tükörrel sem stimmelt valami. Szép volt, meg tiszta, nem is azzal volta baj, hanem hogy kicsi fotók, üzenetek voltak ráerősítve, kesze-kusza, alaktalan formában de nagyon szép montázst létrehozva. Nohát…kíváncsian közelebb hajoltam az egyik fotóhoz. Lamia volt rajta, gyönyörű szép, karmazsin szín ruhába öltözve. A következőn Cassy, aztán sorban a többi lány. Nahát…
Lehet, hogy eltévedtem? Villant az agyamba a sorfordítóan kellemetlen gondolat. Oh persze. Igazán el sem jutott az agyamig, hogy ez most tulajdonképpen mit is jelent, ám a Lami finom köhögése kizökkentett, és finom remegés futott végig a gerincemen. Lassan, gépies mozdulatokkal megfordultam.
A zavartól elvörösödve, álltam meg a némán és hitetlenül rám bámuló lányokra. Mind egyszál fehérneműben (páran még anélkül) álltak és néztek. A csönd kényelmetlen volt, a feszültség harapható. Ahogy a zavarom is.
-Hehe…Bocsesz…talán eltévedtem…- túrtam bele idegesen rövid, tejszín szőke hajamba.
-Talán.- visszhangozta az egyik lány. Mit tegyek? Földbegyökeredzett lábbal kerestem a kiutat, és járattam a tekintetem a furán, inkább várakozóan rám pillantó arcokon.
-Ja….akkor most…megyek. - jelentettem ki hirtelen, végre észbe kapva.
-Az jó is lesz.- bólintott Cassy helyeslően. Ilyenkor félek tőlük. Sokan egy ellen…és nők. Simán szétszednek, bárkit, főleg ha rólam van szó. Engem nem is nehéz. Hagyom magam.
A táskámat felkapva erőltetett menetben kislisszoltam a helyről és becsaptam magam mögött a szomszéd öltöző ajtaját. Ami…tök üres. Egyedül vagyok mint a kisujjam.
Mostanában nagyon kevesen vagyunk, pasi prostik. Nem is meglepő. Eleinte én is irtóztam a gondolattól, de muszáj volt gyorsan pénzt szereznem az egyetemre. De aztán beleszoktam, és mondhatjuk azt is, hogy megszerettem. Mert… már öt éve nyomom az ipart és hát szégyen nem szégyen, fura nem fura, hát az egyetem mellett, ez kifejezett felüdülés. Mármint…nem a szex része, persze ez is sokat nyomott a latban először, de inkább a légkör teszi annyira vonzóvá. Vonzóvá…bezony, mert már a sulit is otthagytam. Kerek fél éve. A szüleim még nem tudnak róla, bele is rokkannának, de muszáj volt. Már nem bírtam a tempót. Tanulni és dolgozni, hamar felőrölte az idegeimet. De most már végre rendben, nyugodtan megy minden.
Felvettem a laza inget, a fekete farmert és elindultam a kávés automatához. Két feketével egyensúlyozva kopogtam be a női öltöző ajtaján. Egy halk szabad után belöktem az ajtót és beljebb csoszogtam.
-Helló.- vigyorodtam rá a sminktükör előtt ücsörgő lányra, aki kedvesen viszonozta mosolyom. – Bocs az előbbiért…tudod.- adtam át neki a kávét, és körbepillantottam. Mostanra csak ő maradt itt egyedül. Jobb is így. Ha holnapig nem találkozok a többiekkel. Megúszok egy alapos fejmosást.
- Nem gond. – vont vállat egykedvűen.- Sokan láttak már egy szál bugyiban.
- Igaz…- meredtem egy pillanatra magam elé.
- Na? Mesélsz valamit?
- Mit kéne?- kérdeztem ártatlanul, de Lami arckifejezésén láttam, hogy nem terelhetem el a témáról. Hoppá…akkor most kínos önboncolásnak nézünk elébe.
Sóhajtva leraktam a poharat az asztalra, és belefogtam. Elmeséltem mindent a tegnap estéről. A nagy „randiról”. Hogy eleinte jól ment minden (perzse miután egy félórás késéssel megérkezett), de aztán véletlen leöntöttem borral, hogy elkezdett flörtölni a pincérrel, hogy a pincér elkezdett flörtölni velem, hogy amikor a munkánkra terelődött a szó, én nagy nehezen elhabogtam neki, hogy egyetemista vagyok, és fizikát tanulok, de ebben a pillanatban felismert az egyik ügyfél, és hangosan integetve odaosont hozzám és biztosított róla, hogy másnap majd felkeres, mert a legutóbbi is felejthetetlen volt, és ezután már nem volt menekvés, mert a randi alany kiszökött a női mosdó ablakán.
És vártam, Lami válaszára. De ő csak döbbenten, tátott szájjal bámult rám, olyan sokáig, hogy a végén már szabályosan zavarba jöttem.
-Na…nem illik bámulni.- kaptam el róla a pillantásom, és vörös arccal belebámultam a zavarosan kavargó kávémba.
-Szerintem add fel. – jelentette ki nevetve.
-Micsodát? A boldogságot? A nyugalmat? A szerelmet? Ezt a melengető érzést belül, ami azt ígéri hogy minden hippi jó lesz és juhéj? – kérdeztem felháborodva, és homlokráncolva meredve a lányra. Francia vagyok. Bocsánat.
-Nem…de már elég régóta próbálkozol nála, és hát…nem jött össze. Ezek után egyik lány sem szívesen randizna…
- De ha…- kezdtem bele, de a Madamme hangja félbeszakított.
-Simon. Várnak.
Megütközve bámultam rá, majd az órára. Most? De hát, még van egy negyed órám…ja nem. Egy negyed órát késtem. Sietve kiittam a kávém maradékát, bekaptam pár szem rágót és Laminak hátraintve, kirohantam egyenesen a négyes szobába.
Ahol, ott volt Ő. A tegnapi kudarcos randim alanya. Félénken, majd döbbenten, és ingerültem bámult rám. Láttam hogy arca már nem a szégyentől piros, hanem a libaméregtől. A rágó közben cigányútra futott, és úgy döntött, hogy meglesi mi van a tüdőmben, amit én hangos, fuldoklás szerű köhögéssel háláltam. Hát ezt hozza ki belőlem a meglepetés….