Miss Hale

Általában, kedves, barátságos vagyok, de ha kell képes vagyok kiállni magamért, elkényeztetettnek nem mondanám az életet, mivel hamar el kellett szöknöm otthonról . Bár azért ennek ellenére mindent megszereztem amit akartam. Hajszínem barna, néha nagyon szőkén tudok viselkedni, igaz nem azon az idióta módon, inkább azon a cuki módon. A szájat sosem vagyok képes befogni, ami a szívemen az a számon, hirtelen be tudok pöccenni, innen adódóan elég hamar kellemetlen és cikis helyzetbe tudom hozni magam, de nincs olyan helyzet amiből ne beszélném ki magam. Makacs vagyok olykor, amit a fejembe veszek az véghez is viszem, ha valaki a szívemhez nőtt, akkor bármire képes vagyok érte, de olyan hamar meg is utáltathatja magát.

Hozott példa innen: Vampires' Night

Jó látni, hogy azért vannak itt olyan emberek akik még felhőtlenül tudnak nevetni. Az eddig itt látott emberek zöme mind karót nyelt, és fura. fura alatt azt értem: újak nem csatlakozhatnak és nem is illeszkedhetnek be....
-Igen,- mosolygok vissza rá. Még soha nem hallottam ilyen különleges nevet. Igaz itt lakik pár ilyen, de ennyire nem, talán nem is helyi. Ami amúgy a külsejéből, az egész megjelenéséből látszik, és a stílusából.
-Haha,- vigyorgok továbbra is rá,- nagyon poénos valaki.- úgy látszik egy újabb kan-csődőrhöz van szerencsém, aki "azt szerzek meg akit akarok" gondolat szerint tengeti életét, nem törődve azzal kit mit ahogy maga után. Nagyon hasonlít ez a felfogás egy valakire, de inkább meghagyom magamnak a felismerést. Lehet nem díjazná túlzottan, ha egy k0csög f@szhoz hasonlítanám....
Nézem ahogy a legnyugodtabban levágja magát a bőrkanapéra, minek után az súlya alatt besüllyed. Hát mit ne mondjak, ennyire laza valaki nem lehet! Még jó hogy apám rám bízta, mert lehet nem lenne sikeres végkimenetülő a szigorú, mindenképpen az udvariasságot betartó Mr Redbird-el.
Határozott léptekkel lépek a bárszekrényhez, majd hosszan nézegetem azokat. Az oké, hogy adok pezsgőt, de hmm talán kéne valami keményebb is neki, nem úgy nézz ki, mint aki a csajos piákért lenne oda. Mindegy, először a pezsgőt viszem oda neki, ahogy észreveszem ő is férfiből van.
-Aham, háát hadd gondolkodjak, - nyújtom át neki a katalógusunkat, hogy időt nyerjek. Az oké, hogy eddig eljutottam, de hogyan tovább. Lehet talán kellett volna azért pár percet konzultálnom az apámmal. De minek is?! Hogy ötvenszer elismételje, hogy ugye nem szúrod el, kislányom? Azért figyelj oda jobban, választékos emberek az ügyfeleink...
Már hallom is kísérteties hangját a fejemben, mint valami gonosz, kis lidérc ami nem ahogy nyugton aludni a kényelmes ágyadban.
Nézem ahogy a füzetet nézegeti, miközben a fejemben végig járom a város garázsait, na nem mintha olyan sokszor eddig kimozdultam volna, egy két átszórakozott éjszakán, egy két séta az ijesztő erdőn kívül.
-Kisebb ház alatt mit értesz? Mert vannak hatalmas családi házaink, megfelelően felszerelt műhellyel, garázzsal. De nem annak a családos embernek tűnsz,- nézek rá bocsánatkérőn, inkább iszok egy korty pezsgőt. -Bár vannak kisebb lakásaink, panel-lakásunk, a város szívében, illetve a város határán, attól függ mit is szeretnél, mennyire vagy ember-kedvelő.-fejezem be túl komolynak tűnő mondandóm. Atya úr isten, ez honnan jött? Jó, igaz csak logikusan kell végig gondolni a dolgot, mint valami felelés, amikor nem is tudod, hogy felelés lesz, nem hogy miből.
-Háát, többnél mint az itt találkozott emberek többsége,- kacsintok rá,- először is,- mutatom kezemen is a számokat,- nem vagy helyi, ami látszik rajtad, másodszor nem vagy karót nyelt, fura alak, aki csak a hagyományoknak él, és harmadszor nem látszik rajtad, hogy tudnál valamit a városról. Valamint.... valamint ennyi.- nevetek fel hangosan, és beleharapok alsó ajkamba, hogy elfojtsam szóáradatomat. Valamint negyedszer nem érzek rajtad semmi furát, nem emberi vagy halott dolgot... De ezt inkább nem mondom ki hangosan, lehet, hogy nem hogy nem venne semmit, de még el is kísérne egy szép, citrom-sárgára festett gumiszobába.
-Orosz?- húzom fel vidáman a szemöldököm, majd villám gyorsan pattanok fel a bárszekrényhez.- Nos van egy jó hírem, apám imádja a jó piákat, és titokban mindig tart itt eredeti orosz vodkát!- sétálok vissza két pohárral és az üveggel. -Nos, megkóstolod?- lötyögtettem meg a tiszta, átlátszó színű italt.
-Velem? Hát mi L.A.-ből költöztünk át ide, mint tudod apám jó hírű ingatlanközvetítő guru, egyetlen lánya vagyok. Otthon tökéletes élet, tudod amolyan pom-pom csajos, minden meg volt. Aztán ide a semmi közepére költöztünk és itt semmi sincs, néha fél évenként vissza szoktunk utazni, aztán a múltkor olyat találtam kedves expaism ágyába, amit talán nem kellett volna: legjobb barátnőt.- vonok vállat, mintha nem érdekelne, de inkább töltök a vodkából. Nem akarok erről beszélni, el akarom felejteni, azt is hogy az életben van, nem hogy még volt vele dolgom.
-Orosz?- jut eszembe ismét,- képzeld van itt egy orosz barátnőm, na nem mintha ismerhetnéd, Oroszország nem kicsi. Amúgy jártam ott párszor, ott voltam cserediák.- villantok rá egy bájos mosolyt, ahogy vissza teszem tőle a struktúrát.
-Hát amikor neked jó, és szeretnéd! Csak egy telefon, egyeztettek a tulajával, és már mehetünk is.- nézek rá, és mondata utolsó szaván, elkapott a röhögőgörcs, valahogy olyan viccesen hangzott, még senki nem hívott így....